2010. november 1., hétfő

Kalandos hosszú hétvége

Miért is telne el itthon egy hosszú hétvége eseménytelenül?

Csütörtökön Eszteréknél voltunk. Végre, végre, végre!!!! Jó volt egy kicsit beszélgetni. Igyekszem úgy beosztani az időt, hogy gyakrabban össze lehessen hozni ilyen délutánt.
Pénteken picibaba találkozón voltunk, ahol kellemesen elfáradtunk Zalkóval. (Köszönjük szépen azoknak az anyukáknak, akik Adrienn felhívására elhozták adományaikat. És köszönjük az ajándék cumit. Ajándékot ugyan nem illik tovább adni, de mi azt is az adományok között helyezzük el.)

Néhány kép a játszóházból a képtárban.
PicibabaTalalkozó

A tali után beültünk Éváékkal Mekizni a két krampusz nagy örömére.
Szerencsére Manó hamar kidőlt. Legszívesebben én is aludtam volna, de mivel suli volt még este, így kénytelen voltam lemondani róla. Így én csak vegetáltam, közben befutott egy telefon Erától, hogy benne lennénk-e egy rögtönzött pókerpartiban este. Gyors egyeztetés apával és megszületett a döntés: megyünk. Fáradtan, gyerekestől. Nem bántuk meg. Csak nem kellett volna fél 2-kor hazajönni. Era kávéja akkorra hatott mire hazaértünk. :) Így negyed 4-kor sikerült ágyba keveredni.

Szombaton délelőtt punnyadás, délután suli, aztán vásárlás. Belefért még némi gyöngyözés is. Ha egy üzlet beindul...... :D A temetőzés nem jött össze, mert Z belealudt.

Vasárnap délelőttre beterveztük a temetőjárást. Épp indulóban voltunk, amikor jön a telefon, Évi kizárta magukat. Ajtó becsukódott, kulcs bent a zárban. Így hiába van a kezében másik, nem nyílik. Már lassan profik leszünk betörésben. Z 2. születésnapján az egyik szomszéd járt így. Akkor Attilától kaptuk a tippet az ajtó hatékony kinyitására. A szomszédnak némi időráfordítással bejött. Így temetőjárás halaszt, régi bank- és egyéb plasztikkártyákkal felszerelkezve irány Éviék. A család minden férfi tagja részt vett az akcióban :D
És láss csodát, sikerült!!! Papó 3 kártya és egy gumikalapács segítségével megbirkózott a zárral.

Megvolt a vasárnapi kaland. A nap további része nagyjából eseménytelenül telt. Temető, vásárlás, haza, majd vacsora nyanyóéknál.


Ma megint eseménydúsan indult a temetőjárás. Szokás szerint szép lassan összekészülődtünk, majd irány a lift. Beszálltunk és mint rendesen, Zalán megnyomta a garázs szint gombját, majd az ajtó záró gombját. És ekkor kezdődött a napi kaland. Ajtó bezárult, a lift pedig meg sem moccant. Program újra benyom, semmi. Jött az ötlet, szálljunk ki, menjünk gyalog. Igen ám, de a kinyitásra szolgáló gomb megnyomására sem történt semmi. Jött a felismerés: A liftben ragadtunk. Még szerencse, hogy ezekben a XXI. századi liftekben beépített vészhívó rendszer működik és közvetlenül az operátorral beszélgethetsz ha gáz van. Mint most. Vészhívtunk, bemondtuk a címet, telefonszámot (még jó, hogy volt nálunk)  és vártunk türelmesen. Az operátor negyed órát ígért, hogy érkeznek a megmentőink. Zalkó először kicsit legörbült szájjal vette tudomásul a helyzetet, de aztán rögtönzött játékkal sikerült elterelni a figyelmét. A nálunk lévő mécseseket szórtuk ki a padlóra és csoportosítottuk, meg számolgattuk őket. 25 perc elteltével újrahívtuk a jóembert, kiderült, az utcánk nincs a térképen, nem találtak ide a Multi alarm emberei, de közben kerítettek valami szerelőt is, aki elmagyarázta, hogy hogy jutnak ide, plusz ő maga is elindult. Végül a Multisok értek előbb. Zalkó viccesen dumált ki nekik a bezárt liftajtón keresztül. Az egyikük valami kulccsal kinyitotta az ajtót, mivel a szinten volt a kabin. Közölte, hogy ezt nem szabadna (gondolom mivel nem volt stabilizálva a szerkezet), de azért csak megtette. Először kérte, hogy Zalánt adjuk ki, majd egyesével, nagyon óvatosan, lassan léphettünk ki a biztonságot jelentő lépcsőházba. Így esett, hogy röpke háromnegyed órát töltöttünk a lift fogságában.
Szerencsére Zalánban nem hagyott nyomot az eset, ő kalandként élte meg. Lelkesen mesélte mindenkinek, hogy beragadtunk a liftbe és jöttek a szerelőbácsik, akik kiszabadítottak minket.
Némi késéssel, de eljutottunk a temetőbe. Onnan irány haza, evés, alvás, közben nekünk csupa unalmas dolog: fenyő átültetés, pakolás, ruha válogatás az iszap károsultjainak.(most épp apa ruhái közül szelektáltunk)

Most ahogy írom ezeket a sorokat, Z épp apával kommunikál. Felfedezte, hogy van apa ujján valami.

- Apa, milyen piszok van az ujjadon?
- Nem piszok, hanem megvágtam az ujjam.
- Mivel vágtad meg, Apa?
- Nagykéssel.
- Azzal kolbászt kell vágni, nem az ujjadat Apa!!!!! :D:D:D:D

Erről eszébe jutott a kaja. Elkezdett alkudozni, hogy melyik asztalnál lehet enni. Nem sikerül keresztülvinnie az akaratát, de apát elkezdte kérlelni.....

- Egyél apa!
- De nem vagyok éhes.
- De igen éhes vagy!

:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D


És a végére egy kevésbé vidám téma. Még mindig nagy szükség lenne segítségre a vörös iszap károsultjainak. Kérek mindenkit, aki teheti, lehetőségeihez mérten segítsen!!! Elsősorban téli ruházatra, cipőkre és alsóneműkre van nagy szükség. De elkél a tisztálkodási szer, a gyermekjáték, a tartós élelmiszer.
Szombatra tervezzük az újabb adag adomány szétosztását. Addig próbálom a nyilvános fórumok adta lehetőséget is megragadni, hogy minél többekhez eljusson a kérés. Remélem lesz még utánpótlás. Olyan sokan vannak, akik nélkülözni kényszerülnek. :(Ezeknek az embereknek egyetlen apró dolog is nagy öröm.
Amíg mi felkelünk és természetes, hogy kezünkbe vesszük a fogkefét és megengedjük a melegvizet, addig Devecserben vannak olyanok, akik radiátoron, flakonban melegítik a vizet és egyáltalán nem biztos, hogy van egy fogkeféjük, amit a kezükbe vehetnek. :( Egy szó mint száz: Segíts, ha tudsz!!! Akár tárgyi segítséggel, akár azzal, hogy eljuttatod az üzenetet barátaidnak, ismerőseidnek! (erről jut eszembe, Barbi, köszönöm, hogy kitetted a blogodban ;))

Szeretettel várjuk a felajánlásokat akár e-mailben  edina.steber@gmail.com címre, vagy iwiw-en, facebook-on (Takács-Stéber Edina névre), vagy picibabán, Brekibogyó-nak küldött privát üzenetben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése