2010. március 8., hétfő

Költözéspuffogáshócipőmtelevan........

Már a 2. éjszakát töltöttük az új otthonunkban. A dobozok és zsákok száma jelentősen lecsökkent, de még akad bőven pakolászni való.
Sajnos nem sikerült veszekedés és sértődés nélkül megúszni a költözést. Persze köze nincs a költözésnek és a puffogásnak egymáshoz. Csak épp nem vagyunk egyformák. De hogy ne érezzem már olyan jól magam ütközőként, még kaptam egy adagot, hogy milyen rossz és nemtörődöm anya vagyok.......
Na de túlteszem magam ezeken és megyek rendbe szedni amit lehet.

2010. március 6., szombat

Költözünk

Eljött hát a nagy nap. A készülődésben megint kimaradt sok jó pillanat naplózása.
Azért felidézek néhányat :) Zalán egyre többet beszél. A pakolás miatt kicsit többen aludtunk nálunk, mint a fekvőhelyünk befogadóképessége, így vendégágyat vetettünk be. Zalán egyfolytában ismételgeti, hogy "vendé'ágggggyyyyy". Rákapott a hosszú szavakra. Az első az ásványvíz volt, aztán jött a mentőautó, erkélyajtó. Tegnap pedig már komplett mondattal állt elő. "Süt a nap." Az első mondat. Alany és állítmány. Hiánytalan és hibátlan :D De tud még olyanokat is, hogy kéjek széppppen, köszi szépppppen, tessék, és kéjjjjek szépppen pinde' csocsiiiiii, vagyis kérek szépen kinder csokit. A színekkel is jó barátságban van, ami az ő korábban még nagyon nem jellemző. Sőt! Magabiztosan azonosítja az autók színeit. Piros, zöld, kék, sárga, narancs, néha barna. Az alapszínek egyértelműen mennek :D
Nem csak szavak állnak össze benne zseniálisan, de a mondókákat is betéve tudja. Sőt, már kombinál is :) A dolgozzatok legények végén a "repül a repül a" után kacagva vágja rá, hogy APA!!!!!
Már tudja a saját nevét is, néha hajlandó is elárulni. Zaltóóóóóó. Persze ha kérem....
"- Kicsim, mond meg a mamának hogy hívnak....
 - Senki!!!"
Ha valamire nem akar válaszolni, akkor ez a standard válasz. Senkiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!
Önmagához képest tök jól bírja a költözési felfordulást. Örülök, hogy ilyen értelmes és tudja, érzi, hogy mikor ne bújjon bele a kisördög.
Most már célegyenesben vagyunk. Még pár dolog várja a helyét, de a nehezén túl vagyunk. Már ami a bepakolás részét illeti. Délután jönnek a hórukkok és visznek mindent. Aztán jön majd megint a nehéz rész.
Mindenkit meghallgatni, hogy mit hova rakjunk és végül dönteni....... aztán persze tenni, tenni, tenni. Pakolni, pakolni, pakolni.
Tegnap jött a Com-os ember és bekötötte a netet. Naprakészek leszünk ott is :D
Igyekszem szorgosan írogatni, ha lezajlik a költözési mizéria már nyugisabban fog menni talán.