Költözünk

Eljött hát a nagy nap. A készülődésben megint kimaradt sok jó pillanat naplózása.
Azért felidézek néhányat :) Zalán egyre többet beszél. A pakolás miatt kicsit többen aludtunk nálunk, mint a fekvőhelyünk befogadóképessége, így vendégágyat vetettünk be. Zalán egyfolytában ismételgeti, hogy "vendé'ágggggyyyyy". Rákapott a hosszú szavakra. Az első az ásványvíz volt, aztán jött a mentőautó, erkélyajtó. Tegnap pedig már komplett mondattal állt elő. "Süt a nap." Az első mondat. Alany és állítmány. Hiánytalan és hibátlan :D De tud még olyanokat is, hogy kéjek széppppen, köszi szépppppen, tessék, és kéjjjjek szépppen pinde' csocsiiiiii, vagyis kérek szépen kinder csokit. A színekkel is jó barátságban van, ami az ő korábban még nagyon nem jellemző. Sőt! Magabiztosan azonosítja az autók színeit. Piros, zöld, kék, sárga, narancs, néha barna. Az alapszínek egyértelműen mennek :D
Nem csak szavak állnak össze benne zseniálisan, de a mondókákat is betéve tudja. Sőt, már kombinál is :) A dolgozzatok legények végén a "repül a repül a" után kacagva vágja rá, hogy APA!!!!!
Már tudja a saját nevét is, néha hajlandó is elárulni. Zaltóóóóóó. Persze ha kérem....
"- Kicsim, mond meg a mamának hogy hívnak....
 - Senki!!!"
Ha valamire nem akar válaszolni, akkor ez a standard válasz. Senkiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!
Önmagához képest tök jól bírja a költözési felfordulást. Örülök, hogy ilyen értelmes és tudja, érzi, hogy mikor ne bújjon bele a kisördög.
Most már célegyenesben vagyunk. Még pár dolog várja a helyét, de a nehezén túl vagyunk. Már ami a bepakolás részét illeti. Délután jönnek a hórukkok és visznek mindent. Aztán jön majd megint a nehéz rész.
Mindenkit meghallgatni, hogy mit hova rakjunk és végül dönteni....... aztán persze tenni, tenni, tenni. Pakolni, pakolni, pakolni.
Tegnap jött a Com-os ember és bekötötte a netet. Naprakészek leszünk ott is :D
Igyekszem szorgosan írogatni, ha lezajlik a költözési mizéria már nyugisabban fog menni talán.