Húsvétváró

Zalán már egyre jobban várja a nyuszit. A héten szinte minden nap kellett készíteni valami apróságot, ami aztán felkerült a falra. Zalán szerint ez azért van így, hogy a nyuszi örömmel jöjjön hozzánk. Ezt az álláspontját minden érkezővel közli is :) Nagyon lelkesen vág (próbálkozik) és ragaszt. Szeretem az ilyen közös élményeket :D

A nagy húsvéti készülődés közepette úgy esett idén, hogy Apa születésnapját is ünnepeltük. Egészen pontosan tegnap, édes hármasban. Ehhez elő kellett vennem a mélyen elrejtett háziasszonyt magamból. És lássatok csodát, sikerült!!! Nem hagyhattam ki, hogy a "tortaremekemet" (khm, khm....ez most itt a önelégedettség helye :o) meg ne örökítsem. Íme a mű (igazán csak így hiányosan látványos):
Lehetett volna szebben is vágni, de a lényeg így is látszik :D


Mára is megvan már a program, elég mozgalmasan telnek a napok (ezt szereteeeeeem!!!). Délelőttre egy jó kis csavargás van betervezve, délutánra pedig tojásfestés, utolsó simítások a nyusziváráshoz, aztán este apával kalács-sütés. Találtunk egy jónak ígérkező új receptet. Ha sikeres lesz az akciónk, arról is jövök képes beszámolóval.

A termés....

Zokniságok

Megint elkapott a hév :) Néha komolyan nem értem saját magam. Amit meglátok és megvalósíthatónak tűnik, azt nekem ki kell próbálnom. Most egy ideje a zoknilények (meg a rongyoszsák tartalmából készíthető dolgok) férkőztek a középpontba. Persze nem sokáig kellett győzködni magam, hamar jött az elhatározás, hogy az agyalásból tettek legyenek.
Ez megint egy jó kis közös alkotás lett, mert én varrtam, Zalán tömte a kis lényeinket. Nagyon cukipofa volt, amikor az első elkészült, odabújt hozzám és közölte:
- Szeretlek anya! Köszönöm!!!

Egész este szorongatta a csíkos elefántot. :)

Össze-vissza ez+az

Beléptem és elszörnyülködve láttam, hogy januárban írtam utoljára. Ahhoz képest, hogy minden naposra terveztem a beszámolókat, ez megint nem akar összejönni.
Pedig annyi minden történik a mi kis családunkban, hogy lenne bőven miről írni.
Próbálom összeszedni mi mindenről nem számoltam be idejében. Nehéz lesz, de megpróbálom....

Az első és leginkább időrabló tevékenységem az elmúlt hónapokban a szakdolgozás volt. Leginkább márciusban nem láttam ki az olvasás-írás-olvasás-írás örökös körforgásából, de jelentem túl vagyok az első körön, leadni sikerült. Igaz, ez sem ment zökkenőmentesen, mert nálam miért is lenne valami meg problémázás nélkül. De végül azért sikerült szép kerek írást létrehozni és kielemezni az óvodás korú gyermekek szüleinek intelligenciáról alkotott vélekedését. Soha többet ilyen témát :)

Lélegzetvételnyi szünetek azért akadtak a nagy rohanásban, így sikerült ellátogatni Eszterékhez, akikkel szuper időt töltöttünk együtt.
Ágiékkal is játszóztunk egyet, és irigykedtem is egy kicsit, mert gyönyörű kerek pocija van :) Remélem nálunk is aktivizálja magát a gólya :) Már hazajöttek, úgyhogy dologra fel!!!

Múlt héten állatkertben voltunk, és legnagyobb örömömre Zalán egyre érdeklődőbb és egyre kevésbé fél az állatoktól :)

Szombaton kiruccantunk egy kicsit, drága Krisztikém születésnapját ünnepeltük. Az este konklúziója: soha többet barackpálinka :)