Ez megint egy jó kis közös alkotás lett, mert én varrtam, Zalán tömte a kis lényeinket. Nagyon cukipofa volt, amikor az első elkészült, odabújt hozzám és közölte:
- Szeretlek anya! Köszönöm!!!
2011. április 13., szerda
Zokniságok
Megint elkapott a hév :) Néha komolyan nem értem saját magam. Amit meglátok és megvalósíthatónak tűnik, azt nekem ki kell próbálnom. Most egy ideje a zoknilények (meg a rongyoszsák tartalmából készíthető dolgok) férkőztek a középpontba. Persze nem sokáig kellett győzködni magam, hamar jött az elhatározás, hogy az agyalásból tettek legyenek.
Ez megint egy jó kis közös alkotás lett, mert én varrtam, Zalán tömte a kis lényeinket. Nagyon cukipofa volt, amikor az első elkészült, odabújt hozzám és közölte:
- Szeretlek anya! Köszönöm!!!
Egész este szorongatta a csíkos elefántot. :)
Ez megint egy jó kis közös alkotás lett, mert én varrtam, Zalán tömte a kis lényeinket. Nagyon cukipofa volt, amikor az első elkészült, odabújt hozzám és közölte:
- Szeretlek anya! Köszönöm!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Jajj de drága. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokat jelent neki majd később is, hogy anyukájával ennyi mindent csináltak együtt. Ebben nagyon példakép vagy számomra, remélem majd nekem is megy.
VálaszTörlésPuszó
Dina, nem baj ám, hogy mindent megvalósítasz :)
VálaszTörlésAnyukám is lekapcsolt, amikor mondtam neki, hogy takart akarok kötni a babának... "A kötés már ódivatú!" mondom, az lehet, de nekem mindig azok voltak a kedvenceim, amiket ő kötött... :)