2011. augusztus 31., szerda

Első előtti nap az oviban

Ma délelőtt szeretettel várt minket az ovi egy kis ismerkedésre. Z legnagyobb meglepetésemre köszöntésképp lenyomott egy puszit az idősebb óvónéninek. Csak lestem. A gyerek is tudja hogyan kell bevágódni lehetőleg már az első alkalommal :D Isten az atyám nem tőlem tanulta :)
Minden ment, mint a karikacsapás, úgy otthagyott, hogy néha már azt sem tudtam merre kellene keresnem.
Lefutottam a kötelező köröket, ami az anamnézis kitöltését és a gyerek egyéb szokásaira vonatkozó papírt illeti. Jókat mosolyogtam egy-egy kérdésen. Rájuk férne egy kérdőívszerkesztésben járatos ember, nem kérdeznének hülyeségeket. A kedvenc kérdésem: Szívesen megy este aludni a gyermek? Igen/Nem.... Persze, hogy szívesen megy, teljesen önállóan és hisztimentesen, saját szobába, saját ágyba, egyedül (igazi mintagyerek) csak nem este 8-kor, ahogy ők gondolják, hanem úgy 10 óra magasságában. 
Z felfedezett minden lehetséges és őt érdeklő játékot az udvaron. A favorit a pedálos traktor lesz, az már egyértelműen kiderült, így egyben megvan a várható konfliktusok első számú okozója is :D
Alig tudtam levakarni a járgányról, amikor indulni kellett. Elég egyértelműen nyilvánította ki a nem tetszését a nyivákolással, ami ugyan elég artikulálatlanra sikerült, de az értő fülek a "Nem akarok hazamenni" hangsorral azonosíthatták :)
Ovi után irány a dokinéni, merthogy kell egy egészséges igazolás, hogy a kölök mehet a közösségbe. Nem volt szerencsénk, mert ott volt a banya is, aki rögtön lecsapott ránk.
Így legalább van egy hivatalos mérésünk jó sok idő után: 14,9 kg, 95 cm. Holnap meg mehetünk hallásvizsgálatra, mert olyan lelkes a nő, hogy így lassan 3,5 évesen elkészül a 3 éves státusza krampusznak. 
Szerencsére lepasszol az új védőnőnek, aki a hallottak alapján nem sokkal lesz jobb, mint a banya. Ráadásul az új bejelentkezősen működik. Azt meg nem szeressem. Biztos velem van a baj, de én akkor szeretem vinni a gyereket, amikor épp eszembe jut/időm/kedvem van. Na de szerencsére talán nem kell túl gyakran....

2011. augusztus 29., hétfő

Vihar előtti csend

Alig pár nap és valami nagyon új veszi kezdetét a mi kis életünkben. Azt hiszem fenekestül fog felfordulni az eddigi nyugalmas létünk. Zalán csütörtöktől óvodás lesz.
Egy szavunk sem lehet önkormányzat ügyileg, mert alig kell valamit betennünk a közösbe. Sőt, még a kölköknek is egy csomó mindent biztosít az ovi. Nem kell ágynemű, nem kell tisztasági csomag, se szalvéta/zsebkendő/WC papír és még gyümölcsöt sem kell vinni, mint sok más helyen. Mindent megkapnak.

Persze nem csak Z-nek indul be a mókuskerék, de én is visszatérek a kicsit új, kicsit régi kerékvágásba. A részleteket még jótékony homály fedi.
Persze felvezető sztori akad. Még a fizetés nélküli szabadság igénylésekor le lett zsírozva, hogy mikor, kinél kell majd jelentkeznem az első napon. Azóta nem nagyon pörögtem a kérdésen, mondván, majd így a finisben megeresztek 1-2 e-mailt, hogy melegítsék a helyem.
Erre pénteken délután "munkalehetőség" tárggyal befigyelt egy e-mail egy számomra ismeretlen pasitól. Szerencsére nem a hivataloskodó fajta, így könnyű volt az első kötelező körökön átvergődni vele.
A lényeg, hogy ő valami másik "department" - kevésbé flancosan nevezzük osztálynak, vagy részlegnek - a managere (a fene, hogy mindennek ilyen puccos megnevezése van), aki a csapatába keres egy embert (vagy membert). Az én ex-managerem (hogy maradjunk a hivatalosnál) említett neki, ő meg kapott rajta(m). Néhány formálisnak szánt informális hangvételű levél után arra jutottunk, hogy majd pénteken egy kávé mellett egyezkedünk a hogyan továbbról. Szeretem a rugalmas embereket, így legalább emiatt nem kell lebumszliznom Szfvárra. Épp elég lesz odajárni dolgozni. Már ha sikerül leboxolni vele a leboxolni valót :)
A várva-várt beszélgetésig marad az agyalás és a tapogatózás, hogy mit is csinál ez a banda. Annyit tudok róla, hogy SOX....., amiből áthallással vagy meg"szoksz" lesz, vagy sucks..... (ejjjjjjjjjjj)

2011. augusztus 26., péntek

Anya esete a fogdokival :)

Napokig majd' betojtam a fogfájástól, azt sem tudtam merre vagyok arccal. Aztán ahogy jött, úgy el is múlt. Én nagy hős, rávettem magam, hogy elmenjek az "imádott" fogorvoshoz, hogy szabadítson meg egyszer és mindenkorra a nem kívánt fájdalomforrásomtól. Az első kör hétfőre volt betervezve, amikor is apa elfelejtette kitenni a BKV bérletet, aminek megvásárlása okán hajnalban tette tiszteletét a gazdagréti téri jegypénztárnál. Én meg nem vagyok hajlandó a szociális foglalkoztató zsebét tömni újabb jegy megvásárlásával, blicceléshez meg majdnem becsületes vagyok, de lehet, hogy nyuszi. Leginkább hangulatfüggő. Így esett, hogy hétfő helyett szerda lett a kitűzött nap. Az ezer fokos hőségben, frissen ébresztett kölökkel az oldalamon becsülettel elbuszoztam a rendelőhöz, ahol is első felismerés: nem működik a kapucsengő. Pirosan izzó ERR felirat vigyorog vissza a kijelzőről. Na bumm... Ekkor jött az érzés, hogy ez itt az isteni jel, tuti jelent valamit, ha mást nem, azt hogy 1. fel kell hívni a dokit, hogy engedjen be, 2. ha mázlim van, az első kapun bejutok valakivel, aki épp ki-be közlekedik.
Végül megvártuk apát, aki jött erősítésnek és gyerekfelvigyázónak kínzattatásom idejére. Bejutásunk a kettes számú opcióval valósult meg, besurrantunk egy éppen hazaérkező hölgyemény mögött, aki a második védelmi vonalon is átengedett minket, bár mi lelkesen felcsengettünk a bent már működő kaputelefonon. Miközben lelkesen megcéloztuk a liftet, a hölgyemény utánunk szólt, hogy jelezte a bejelentkezőnek, hogy már bejöttünk. Újabb gyanús momentum. Laci (a fogdoki) SOHA nem szól bele, csak beenged.
Liftbe be, gyerekkel, apával és a megérzéssel, hogy itt valami nem stimmel. Régi bérház, liftben belső ajtó kézzel becsuk, szint megnyom, indul. Aztán zökkenés, megérkeztünk. Vagyis majdnem, mert nem ért a szintre  a felvonó. Kb 30 cm-vel alatta megálltunk. Belső ajtó visszacsuk, szint újra megnyom, újabb rándulás, sikeresen megtettük a hiányzó 30 cm-t. Irány a gang és a rendelő (aminek egy része egyben lakásként is szolgál). Mire az ajtóhoz értünk, az már tárult is ki előttünk. Egy kedves idős néni azzal fogadott minket, hogy a "Doktor úr már hazament! Meg volt beszélve?" Hogy a viharba ne lett volna megbeszélve mondom. Én nem vagyok az a fajta, aki csak beállít egy fogorvoshoz. Az egyetlen igazi motiváló tényező, hogy ne csináljak a számból segget, ha már bejelentkeztem.
Gyors telefon Lacinak, miközben ballagunk vissza a lifthez, kiderül, elfelejtette felírni és ami nincs felírva, az számára a feledés homályába vész. Sebaj, jövök a jövő héten. Azaz hogy csak jönnék, mert akkora szabadságolta magát. Így majd 2 hét múlva.... csak nehogy elfelejtődjön :)

2011. augusztus 24., szerda

Már megint......

...nem sikerült tartani magam az elhatározáshoz. Azt hiszem nekem nem szabad semmit elhatározni, mert az egyszerűen működésképtelenné válik. Nálam nem az van, hogy ember tervez, Isten végez, hanem ember tervez, aztán máshogy végez.

Diéta szempontjából még jók vagyunk, de csak azért, mert Apa elhatározása némiképp erőteljesebb nyomást jelent, mint a saját. Így esett, hogy -bár posztolni nem sikerült tisztességgel- az eltelt diétás napok hoztak mínusz 3,5 kg-t :) 16 nap alatt ez egész jó teljesítmény :D Ha heti 1 kilóval lehetne számolni, akkor már csak durván 30 hét kellene, hogy közelítsek az ideálisnak még nem nevezhető, ámde az általam megközelítőleg áhított súlyhoz.
Ennek a rohadt melegnek az egyetlen előnye, hogy nem kívánja az ember a kaját :) /én speciel a kötelező esti tornát sem, de végre sikerült egyezséget kötni magammal, hogy a fél óra ugrálás Norbival, minden hozzá fűződő averziómat félretéve, egészében véve kell az eddigi tunyulás után. Ahogy a kölök mondja, ha arról van szó, hogy lift, vagy lépcső: "Egy kis mozgás nem árt!"

2011. augusztus 8., hétfő

90 napos diéta - elkezdődött :)

Apával újra nagy elhatározásra jutottunk. Ismét belevágunk egy hosszú diétába. Most már jó lenne, ha sikerülne rászokni és inkább életmódot váltani.
De talán a diétával a blogolási intenzitás is fellendül :) Legalább annyit bepöttyintek naponta, hogy mi az aktuális menü :)

Ma reggel 2 barackkal indítottam, tízórai egy joghurt. Ebédre tökfőzelék......

Az első napon még minden olyan könnyűnek látszik :) Majd 2 hét múlva kezdődnek a gondok :D

2011. augusztus 7., vasárnap

Diéta újratöltve

http://90napmintaetrendje.freeblog.hu/

Ezt a blogot találtam a keresgélések közepette. Itt megörökítem, mert hajlamos vagyok nem megtalálni később :)
Már csak a kitartást kell erősíteni magunkban :)

2011. augusztus 2., kedd

Idézetek minden mennyiségben

Agyamra ment az olvasás és az agyalás. :)
Találtam egy tuti oldalt, ahol válogatott bölcsességek közül lehet mazsolázni:
http://idezet.wordpress.com/

Érdemes :)

2011. július 21., csütörtök

Két hét "out of office"

A mókuskerékből mindig jó egy kis kiugrás. Pláne ha egyből 2 hétre teheti meg az ember lánya.
Július 2-án Eplénybe mentünk, ott voltunk Manóval hétvégén, aztán hétfőtől csütörtökig apával édes kettesben nyaraltunk Kehidekustányban. Nem is tudom mivel tudnám jellemezni azt a néhány napot. Talán ha azt mondom MÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉGGGGGG AKAROOOOOOOOOOOOOOOOOOK ilyet, az mindent elárul :)
Szerencsére Z jól elvolt Mamáéknál, így különösebb aggodalmak nélkül élveztük a pihenést. A szállás apróbb kellemetlenségeket leszámítva tökéletes volt, főleg az élménymedencéje, a gőz és a szauna volt emlékezetes :)
Végre arra is jutott időm, hogy olvassak. Csak úgy, szórakozásképp. A nyaralás alatt 3 könyvnek jutottam a végére :)
Kellemesen váltogattuk az aktív és passzív pihenést. Sétáltunk Keszthelyen a Festetics kastély parkjában, ami még mindig gyönyörű, erotikus panoptikumot néztünk meg (szigorúan 18+ :D..... Már a középkorban is tudtak élni o.O)
A balatonedericsi Afrika múzeumot is útba ejtettük. Itt azért hiányzott a krampusz....... meg amúgy is.......

Az édes kettes nyaralásunk után 3 napot töltöttünk mamáéknál, majd célba vettük a Balatont. Egy teljes hétig voltunk Balatonakalin, ahol már hármasban pihentünk, illetve fárasztottuk egymást :)
Sajna sikerült Z-nek benyelnie valami hányós-fosós vírust, így az utolsó 3 napon ki kellett hagyni a pancsolást.
Szombaton papa jóvoltából Volános napon voltunk Balatonalmádiban, ahol a legnagyobb élményt a vitorlázás jelentette. Z-nek is, nekem is első ilyen utazásunk volt :)
Este Akaliban Alma koncerttel zártuk a napot. (Nyoma sem volt hasfájásnak, hányingernek.... )Akárki akármit mondd, a gyerekek imádják a zenekart. A jókedv az Almával garantált. A végén megint kaptunk aláírókártyát, amit most a zenekar minden tagjával szigorúan alá is kellett iratni. Z jó fej volt. Az osztásnál odaszólt: "Kérek szépen egyet az unokatestvéremnek is!" Rendes gyerek, hogy nem csak magára gondol :)

Vasárnapra aztán én is kidőltem. Szinte az egész napot átaludtam. Hányinger, hasmenés és estére láz. Hazafele ügyelet, lázcsillapító injekció, diéta, Normaflore. Gyanúsan ez utóbbinak köszönhetően hétfőről keddre virradóra utálatos, viszkető foltok jöttek ki rajtam, ami Calcium pezsgőtabletta és Fenistil csepp hatására nagyjából elmúlt. De a Fenistilnek köszönhetően a kedd is félig alvó állapotban telt.
Este aztán Z volt egy kicsit agresszív, aminek köszönhetően sikeresen a szemem sarkában landolt az egyik keménylapos könyvének a sarka. Csak hogy szerdára is jusson valami, amitől nem érzem 100%-osan magam. :) Apa szerint hipohonder vagyok. Mindig van valami bajom, vagy legalábbis találok magamnak valamit. Viszketés, gyomorégés, lábfájás, hányinger, pöttyök....... Szerinte amennyi tünetem van, már rég alapos kórházi kezelésen lenne a helyem :D Persze semmi bajom. Szerencsére. De azért néha tényleg viszket, vagy épp fájdogál, no!

Valami véget ért....

No nem kell semmi drasztikusra gondolni. Egy újabb "iskolás korszak" végére értünk. Most már menthetetlenül, papíron is a pedagógia bölcsésze lettem.  Ezért is voltam (a trehányságom mellett) eltűnve. De megérte, feladat jelesre teljesítve.
Június 29-én volt a nagy nap. Így utólag már könnyű, de akkor minden perc és minden új info lázas kattogást hozott. Azzal indult a nap, hogy a főiskolára érve azzal fogadott egy csoporttársam, hogy tudom-e kik a bizottság tagjai. Egyszerre rázott ki a hideg és vert le a víz, amikor elmondta a két bizottság összeállítását. Az egyik maga volt a mennyország, a másik egy kisebb fajta pokol. Azt hiszem a keresztvíz is lefolyt rólam. De jött a megváltás és a további "mellékes" információ, hogy én melyik osztag elé kerülök. És IGEEEEEENNNNNNN!!!! Amikor nagyon kell, dolgozik értem az én őrangyalkám :) Amikor tudatosult bennem, hogy elkerülöm a poklot, már biztos voltam benne, hogy bármit húzzak is a tételek közül, nyert ügyem van. Még a kutatásmódszertan és az oktatáspolitikai témák is barátinak tűntek hirtelen :)
Délután 2-kor került rám a sor. Addigra azt is megtanultam, amiről előtte nem is hallottam :)


Hulla fáradtan, de annál boldogabban estem túl a "nagy" megmérettetésen.

Július 2-án volt a diplomaosztó, ahol Zalán cukipofa volt, végig dumálta az egészet és nagyon büszkén mondogatta később, hogy Anya sokat tanult és győzött. :)

Ezt a csatát közös erővel nyertük meg. Minden köszönetem a családé, akik segítettek abban, hogy ez megvalósulhasson.

2011. június 10., péntek

Kicsi kincsecskék



















Amikor semmihez semmi kedvem, akkor jön meg az ihlet. Ez hatványozottan igaz mostanában. Volt jó néhány nap mostanában, amikor csak leültem és délutáni szunya idején hasznos tevékenykedés helyett mindenféle apró csodával leptem meg magam :)

Aktívan passzívan

Valahogy képtelen vagyok normális időközönként megörökíteni a mi kis családunkban zajló vagy épp nem zajló eseményeket.
Persze nem teltek eseménytelenül az elmúlt hetek. A fontosabb elemei a mindennapoknak a következők: főzés, tanulás, gyöngyfűzés, facebook, játszótér, házimunka... és ezek sorrendi változatai.

Túl vagyok a vizsgák és beadandók zömén, már csak 2 vizsga van előttem. Az egyik holnap. De annyira semmi értelme.....

A legfontosabb nap ebben a hónapban és hosszú távon is JÚNIUS 29. lesz, az államvizsga napja. Az arra való felkészüléssel még sehol sem állok. :( Jááááááájjjjjjjjjj.........

2011. június 2., csütörtök

Muffin

Ezer éve nem blogtam, most is csak egy gyorsra, mert Apa rám parancsolt, hogy ne egy 10x10-es jegyzetlapon tároljam az aktuálisan bevált muffin receptet.
Hát legyen. Akkor itt raktározom:

2 bögre liszt
1 bögre cukor
2 csm vaníliás cukor
10 dkg margarin
2 tojás
1 bögre tej
1 csm sütőpor
csoki-csoki-csoki-csoki

A rövid logisztika után igyekszem majd értelmes összefoglalását adni az elmúlt időszakunknak, hátha valaki csak arra áhítozik, hogy megismerje unalmas életünk aprócska részleteit :)

2011. április 22., péntek

Húsvétváró

Zalán már egyre jobban várja a nyuszit. A héten szinte minden nap kellett készíteni valami apróságot, ami aztán felkerült a falra. Zalán szerint ez azért van így, hogy a nyuszi örömmel jöjjön hozzánk. Ezt az álláspontját minden érkezővel közli is :) Nagyon lelkesen vág (próbálkozik) és ragaszt. Szeretem az ilyen közös élményeket :D

A nagy húsvéti készülődés közepette úgy esett idén, hogy Apa születésnapját is ünnepeltük. Egészen pontosan tegnap, édes hármasban. Ehhez elő kellett vennem a mélyen elrejtett háziasszonyt magamból. És lássatok csodát, sikerült!!! Nem hagyhattam ki, hogy a "tortaremekemet" (khm, khm....ez most itt a önelégedettség helye :o) meg ne örökítsem. Íme a mű (igazán csak így hiányosan látványos):
Lehetett volna szebben is vágni, de a lényeg így is látszik :D


Mára is megvan már a program, elég mozgalmasan telnek a napok (ezt szereteeeeeem!!!). Délelőttre egy jó kis csavargás van betervezve, délutánra pedig tojásfestés, utolsó simítások a nyusziváráshoz, aztán este apával kalács-sütés. Találtunk egy jónak ígérkező új receptet. Ha sikeres lesz az akciónk, arról is jövök képes beszámolóval.

2011. április 13., szerda

A termés....

















Zokniságok

Megint elkapott a hév :) Néha komolyan nem értem saját magam. Amit meglátok és megvalósíthatónak tűnik, azt nekem ki kell próbálnom. Most egy ideje a zoknilények (meg a rongyoszsák tartalmából készíthető dolgok) férkőztek a középpontba. Persze nem sokáig kellett győzködni magam, hamar jött az elhatározás, hogy az agyalásból tettek legyenek.
Ez megint egy jó kis közös alkotás lett, mert én varrtam, Zalán tömte a kis lényeinket. Nagyon cukipofa volt, amikor az első elkészült, odabújt hozzám és közölte:
- Szeretlek anya! Köszönöm!!!
Egész este szorongatta a csíkos elefántot. :)

Össze-vissza ez+az

Beléptem és elszörnyülködve láttam, hogy januárban írtam utoljára. Ahhoz képest, hogy minden naposra terveztem a beszámolókat, ez megint nem akar összejönni.
Pedig annyi minden történik a mi kis családunkban, hogy lenne bőven miről írni.
Próbálom összeszedni mi mindenről nem számoltam be idejében. Nehéz lesz, de megpróbálom....

Az első és leginkább időrabló tevékenységem az elmúlt hónapokban a szakdolgozás volt. Leginkább márciusban nem láttam ki az olvasás-írás-olvasás-írás örökös körforgásából, de jelentem túl vagyok az első körön, leadni sikerült. Igaz, ez sem ment zökkenőmentesen, mert nálam miért is lenne valami meg problémázás nélkül. De végül azért sikerült szép kerek írást létrehozni és kielemezni az óvodás korú gyermekek szüleinek intelligenciáról alkotott vélekedését. Soha többet ilyen témát :)

Lélegzetvételnyi szünetek azért akadtak a nagy rohanásban, így sikerült ellátogatni Eszterékhez, akikkel szuper időt töltöttünk együtt.
Ágiékkal is játszóztunk egyet, és irigykedtem is egy kicsit, mert gyönyörű kerek pocija van :) Remélem nálunk is aktivizálja magát a gólya :) Már hazajöttek, úgyhogy dologra fel!!!

Múlt héten állatkertben voltunk, és legnagyobb örömömre Zalán egyre érdeklődőbb és egyre kevésbé fél az állatoktól :)

Szombaton kiruccantunk egy kicsit, drága Krisztikém születésnapját ünnepeltük. Az este konklúziója: soha többet barackpálinka :)

2011. január 27., csütörtök

Útrakeltünk

Tegnap Z korán elaludt, időben ébredt és így útnak indulhattunk időben egy kis délutáni sétára. Egészen a Kálvin térig eljutottunk annak ellenére, hogy csak a környékre terveztük a kiruccanást. Persze nem hagyott nyugodni a fránya süthető gyurma, így az Üllői úton beszereztem 2 színben.
Annyira jól esett ez a séta, hogy ma már merészebbet gondoltam és délelőtt eldöcögtünk Hűvösvölgybe a korábban említett krea-tipp bolthoz. Mit ne mondjak nagyon megérte :) Lehet, hogy jó is, hogy ilyen messze van, mert tuti mindennapos vendég lennék náluk :) Széles választék, olcsó árak. Kell ennél több?
Azért így is elképzelhető, hogy néhányszor még ellátogatunk ide, mert nagyszerűen megközelíthető. 61-es villamossal kell kidöcögni Hűvösvölgy végállomásig, ahonnan a 257-es  busz 4. megállójánál már majdnem célba is érünk. Onnan már csak egy kevés séta.
Este indulhat a kreatívkodás :) Tegnap már kipróbáltam a szerzeményeim, határozottan szeretni fogom ezt a technikát is :D
Egy kis ízelítő, hogy milyen csodá(ka)t lehet gyártani belőle......

2011. január 25., kedd

Csak kreatívan

Mindig találok valami újdonságot, amit ki kell próbálni. Most a két legújabb dolog, amivel kacérkodom a zsugorka és a süthető gyurma. 
Olyan szép dolgokat lehet ezekből is készíteni.


Találtam egy szuper boltot is a neten, ahol a hobbi boltok áraihoz képest töredékéért lehet alapanyaghoz jutni.
http://bolthely.hu/muveszkatalogus/lista/492d6f7cbf63f_Gyurmak__agyagok



Remélem egyszer végre sikerül eljutnom a boltjukba (rendelni nem éri meg a szállítási díj miatt), hogy feltankoljak gyurmával és készülhessenek az "alkotások". Ráadásul ez külön jó, mert Z-vel is lehet együtt kreatívkodni :D :D :D Gyurmára és sütésre fel!!!!!!  ;)

Játszani jó - vagy mégsem????

Játék- KELL - legyen az bármilyen: gyermekjáték Zalkópéval, vagy társasjáték, de befigyelnek a facebook-os játékok is.
Ez utóbbi sok fejtörést okoz még nekem is. Szeretek játszani, de nem minden áron. Lehet, hogy erről kellene valami tanulmányt készíteni. Komolyan elgondolkodtam rajta :D Vannak ezek a lájkolós játékok. Már maga a szó is olyan idióta. Ilyen magyar szó nincs!!! De azért én magam is használom, mert van, aki csak ezt érti meg. :(
Néha játszom ilyen lájkolóst és mindig azzal kell szembesülnöm, hogy az ilyen játékban csak annak van esélye, akinek elég vastag bőr van a képén. Na meg a másik felismerés, hogy hiába a sok ismerős, a legtöbb nagy ívben tojik arra, ha a segítségét kérem. Elkorcsosult ez a francos világ. :(
Na de kipróbáltam (nem vagyok túl büszke rá), hogy tényleg működik-e vadidegen emberek között a like csere-bere. Nem okozott meglepetést, hogy IGEN! Újabb pofára esés a szembesülés, még ha az agyammal tudom is: az emberek mindent érdekből csinálnak. :( Én nagyon naiv vagyok, szeretném azt hinni, hogy vannak még önzetlen emberek is!
Volt azért hozadéka ennek az elveimmel nem egyező húzásnak. Sikerült elcsereberélnem annyi like-ot, hogy kb 15. legtöbb like-ot gyűjtőként (bele sem merek gondolni mi energiát tett bele, aki elsőként végzett...) vehettem 11 db könyvet 99 Ft/db áron az Ulpius kiadónál. Hosszú távon viszont képtelen lennék az ilyen fajta "játékra".
Így hát marad a játék öröme, azzal a tudattal, hogy a like-olós játékokban nem leszünk soha elsők :D

"To do" lista

Annyi mindent kell(ene) csinálnom:
-beiratkozni, tantárgy felvenni - de előtte le kell jelentenem az új lakcímem végre, plusz le kell bokszolnom egy menetet a TO-val, hogy a virtuális számla baromságukban legyenek kedvesek olyan tétel kiírási lehetőséget is bevenni, amire a pénzte beszedik, különben minden jóindulatom ellenére sem tudom elvégezni amit el kellene és ami szerintem rohadtul az ő feladatuk lenne. Nem is értem minek van TO, ha mindent webes felületen kell intézni. Ha meg kérdés van, ők soha semmit nem tudnak :( Grrrrrrrrrr
-nyelvvizsgázni - keresni egy helyet, ahol nem fizetem rá a gatyámat is, jelentkezni és sikeresen vizsgázni - FŐ AZ OPTIMIZMUS :)
- szakdolgozatot írni - először inkább olvasni, aztán kérdőívezni, kiértékelni és aztán SOS írni, írni, írni. Kellett nekem IQ! Ilyen hülye címet is csak én választhattam: Óvodáskorú gyermekek szüleinek vélekedése az intelligenciáról - na most aztán jajj lesz nektek szülők!!! :D
- könyvtárba menni - ez igazán apróság a többi kérdéshez képest, de szükségszerű és időőőőőőőőőőőő
- végre élhető állapotot teremteni a lakásban - egyre gyakrabban érzem azt, hogy alkalmatlan vagyok a háziasszony szerepre
- belehúzni a babaprojektbe - dokihoz menni, végigküzdeni a vizsgálatok sorát és kitartóan próbálkozni :) Ez utóbbi a kellemes tennivalók sorába tartozik :D:D:D
- Óvoda projekt -merthogy ősztől a fiatal úr bizony óvodás lesz. Végig kell járni a lehetséges helyeket, hogy némi képet kapjak az esélyes óvónénikről. Mert én ilyen hülye vagyok. Nem érdekel, hogy mennyire puccos a hely, engem sokkal jobban izgat az óvónő mentalitása és pedagógiai felkészültsége. Húúú de szépen mondtam :) De ez a sok iskolában megtapasztalt nevelési behatás miatt van :D
- Munkahely -ha nem jól alakul a babatervezés, akkor ez is központi kérdés. HR-el levelezgetni, hogy pontosan mikor is mennék vissza, meddig tart ki az összegyűlt szabadság, milyen pozícióba kerülhetek vissza. Mert visszavesznek, de a szervezeti átalakulások miatt sakkozni fognak, az tuti.
- Jogosítvány - ha irány vissza a meló, az azt jelenti, hogy irány vissza Székesfehérvár. A könnyebbség és időmegtakarítás miatt mindenképp jobb lenne mindezt autóval. Így naponta legalább 1-1 1/2 órát nyernék.

- Mozgás -  hiába minden diéta, ha nem párosul megfelelő mozgással. Itt a szomszédban van egy jó kis fitness terem, ahol kinéztem egy Calanetics órát első körre. Jó lenne eljutni, de az még jobb lenne, ha lenne valaki aki csatlakozik hozzám :)


És akkor még nem beszéltem a mindennapos tennivalókról. Zalán mindig gondoskodik róla, hogy legyen egy kis plusz tennivaló. Anyaként pedig mindent felül ír az, hogy Z igényeihez igazodva, vele foglalkozzak  :) :)




Néha úgy szeretném, ha osztódással tudnék szaporodni és mindent egyszerre megcsinálni...... vagy legalább egy kicsit tudnék Manó mellett szusszanni. Sajnos ezek az alternatívák kilátástalanok. Így marad az akrobatika, az egyensúlyozás a sok sok tennivaló között.