2013. január 16., szerda

No tehát, egyetlen gyermekünk....

....csoportja a tanév kezdetétől új óvónéniket kapott, akikkel teljes a szerelem. Még én is örülök, mert az előzők..... hát, finoman fogalmazva is hagytak kívánni valót maguk után.
       Ezzel párhuzamosan felesleges energiát levezetendő elkezdett judo edzésre járni a fiatal úr. Hétfőn és szerdán tanul egy kis fegyelmet és javítja az állóképességét. Aztán meg a frászt hozza rám itthon, amikor bármilyen felületen bemutatja itthon az edzésen tanultakat.
       Most, hogy itt a tél, a síelés is előtérbe került újra. Így már heti négy alkalma lenne levezetni az energiáit. de ehelyett a mi energiáinkat vezeti elfele belőlünk.
       Fárasztó kölök, hihetetlen kíváncsisággal és szivaccsal az agya helyén. De megéri az energiát. A számok és a Lego bűvkörében élünk. Az 7-12 éveseknek való Legot játszi könnyedséggel rakja össze, hogy én még csak a feleszmélésig sem jutok el, hogy mit kellene a "terven" néznem. A másik, amivel néha már-már ijesztőnek tűnik, hogy teljes magabiztossággal számol. És nem, nem csak jó papagáj módjára mondja vissza a számokat mondjuk 20-ig, mint más hasonló korú gyerek hanem elszámol 120-ig. És azért épp 120-ig, mert addig tartja kedve. Persze amikor megfeledkezik róla, megy tovább is. Tévesztés nélkül. Érti a "logikáját", hogy hogyan is épülnek fel a számok. Felismeri őket, a kétjegyű számokat is ki tudja olvasni. Mi soha nem erőltettük, hogy na nézd, ez itt egy szám, az egyes, a kettes, az akárhányas. Minden érdekli, kérdez és mi válaszolunk. Kitartóan, még akkor is, ha már vattát köpünk néha :) Akkor is, ha nehéz, mert olyat kérdez, amiről első gondolatra az jut eszünkbe, hogy "Hogy a fenébe lehet ezt elmagyarázni egy négyévesnek?" aztán  meg az, hogy "Hogy a fenébe jut eszébe egyáltalán megkérdezni ilyet egy négyévesnek?"
Remélem ez az érdeklődés és nyitottság jó sokáig megmarad.  Akkor már csak azon kell majd dolgozni, hogy hogy üljön meg a fenekén és hogyan ne unatkozzon csoportfoglalkozásokon, amíg a többiek a maguk tempójában haladnak :)
      A fenti sorokban felfedezhető esetleges elfogultság a valóság műve :) Minden anya büszke a saját csimotájára :) És ha már így van, akkor már csak egyetlen lépés ezt szavakba kell önteni.

hátha.....

Új év, új elhatározás. Vagyis az elhatározás a régi, mint ahogy igazából a hónapok is körforgásban vannak. Csak a szám változik előttük :)

Sok-sok hónapon és eseményen vagyunk túl.

Az állandó a képletben a meló, Úristen, lassan másfél éve újra. Szigorúan színes alkalmazotti létemben komoly előrelépegetést sikerült abszolválni eme rövidke idő alatt. Remélem nem áll le eme nagyszerű folyamat. Amennyire összeszedetlen vagyok blogilag, annyira következetes, határozott és sziklaszilárd vagyok munkaügyileg. Van valami inspiráló mások cseszegetésében, na! :D Ezt a "business compliance analysis" bulit mintha nekem találták volna ki. :) Főleg, mert mindig szerettem egészben tekinteni a dolgokra és tudni mi, miért működik. Pláne jól :D
Vicces volt, csupa "újfelvételis" közé kerültem be egyetlen "régiként" kb 9 hónap után és azért mostanra megsúgták a lányok, hogy páran féltek tőlem eleinte. Hehe, tényleg Mumus vagyok. Szerencsére azért hozom a jobbik énem, úgyhogy tudják, hogy a kutya ugat, de nem harap :)

Nagy elhatározásból kijutott az év végére is. Fogyunk! Mert kell! No jó, a menzai kaja  és a megszerzéséhez szükséges idő és energia mennyiség fordított arányossága is hozzátett, hogy pattant a szikra Katával: rendeljünk kaját! És ha már rendelünk, akkor legyen valami fittnes! És lett. Október közepétől S.Norbi bevételét gyarapítjuk az Update kaja rendelésünkkel. Nem szerettem azt a manuszt, de el kell ismernem, hogy jól kitalálta, amit kitalált. Semmi új csoda benne, de a magunkfajta kényelmes fajtának a lehető legideálisabb lehetőséget teremtette meg. És még azt sem lehet mondani, hogy csak a jól eleresztett réteg számára elérhető amit kínál. Gyors fejszámolás is elég volt ahhoz, hogy a korábban 1000 Ft körüli összegért ebédre magunkba tömött egyhangú "izék" után napi 4 változatos kajáért (reggeli, ebéd, uzsonna, vacsora) nem olyan rossz biznisz 1600 Ft-ot fizetni naponta. És jeeeeeeeeeeee...... mostanra a mérleggel is jobb a viszony. Egészen pontosan 11 kg 3 hónap alatt. Apának is kb egy tizes szaladt le eddig, mert hogy ő is rászokott a "jóra" :) Még háromszor ennyi és jobb lesz, mint új korunkban :D

Na de ezt a blogot nem azért kezdtem, hogy az Ego kielégülése biztosított legyen, hanem, mert van a cukipofa krampuszunk, aki mellett nem nagyon lehet unatkozni cseppnyi szabadidőnkben.......


2012. május 10., csütörtök

......

Hosszú hónapok óta nem volt idő, kedv, motiváció írni. Pedig rengeteg dolog történt velünk. Egyetlen unalmas percünk sem akadt.
Zalán ovis lett, amit eleinte jól viselt, aztán jött egy nehezebb időszak és most már ismét eljutottunk oda, hogy örömmel indul reggelente óvodába.
Vannak új barátok, megtanultuk mi a bandázás és azt is, hogy a rosszalkodás milyen következményekkel jár.
Túl vagyunk pár óvodai büntin, pár nyúzáson, kék-zöld folton és persze élménybeszámolón is :)
Néha olyan jó lenne még több részt kapni a kis krampusz napjaiból. De a mókuskerék csak pörög-pörög, megállíthatatlanul.
Az ovival nekem is megkezdődött a meló. A kezdeti embert próbáló tömegközlekedést szerencsére sikerült kényelmesebb és főleg gyorsabb autózásra cserélni, ami ugyan kevésbé környezetbarát, ellenben határozottan család-barátabb, már ami az együtt tölthető idő mennyiségét illeti. :)
Most újra érlelődik az elhatározás, ami időről időre előjön, hogy szorgalmasabban örökítem meg a kis családunk apró történéseit......


2011. augusztus 31., szerda

Első előtti nap az oviban

Ma délelőtt szeretettel várt minket az ovi egy kis ismerkedésre. Z legnagyobb meglepetésemre köszöntésképp lenyomott egy puszit az idősebb óvónéninek. Csak lestem. A gyerek is tudja hogyan kell bevágódni lehetőleg már az első alkalommal :D Isten az atyám nem tőlem tanulta :)
Minden ment, mint a karikacsapás, úgy otthagyott, hogy néha már azt sem tudtam merre kellene keresnem.
Lefutottam a kötelező köröket, ami az anamnézis kitöltését és a gyerek egyéb szokásaira vonatkozó papírt illeti. Jókat mosolyogtam egy-egy kérdésen. Rájuk férne egy kérdőívszerkesztésben járatos ember, nem kérdeznének hülyeségeket. A kedvenc kérdésem: Szívesen megy este aludni a gyermek? Igen/Nem.... Persze, hogy szívesen megy, teljesen önállóan és hisztimentesen, saját szobába, saját ágyba, egyedül (igazi mintagyerek) csak nem este 8-kor, ahogy ők gondolják, hanem úgy 10 óra magasságában. 
Z felfedezett minden lehetséges és őt érdeklő játékot az udvaron. A favorit a pedálos traktor lesz, az már egyértelműen kiderült, így egyben megvan a várható konfliktusok első számú okozója is :D
Alig tudtam levakarni a járgányról, amikor indulni kellett. Elég egyértelműen nyilvánította ki a nem tetszését a nyivákolással, ami ugyan elég artikulálatlanra sikerült, de az értő fülek a "Nem akarok hazamenni" hangsorral azonosíthatták :)
Ovi után irány a dokinéni, merthogy kell egy egészséges igazolás, hogy a kölök mehet a közösségbe. Nem volt szerencsénk, mert ott volt a banya is, aki rögtön lecsapott ránk.
Így legalább van egy hivatalos mérésünk jó sok idő után: 14,9 kg, 95 cm. Holnap meg mehetünk hallásvizsgálatra, mert olyan lelkes a nő, hogy így lassan 3,5 évesen elkészül a 3 éves státusza krampusznak. 
Szerencsére lepasszol az új védőnőnek, aki a hallottak alapján nem sokkal lesz jobb, mint a banya. Ráadásul az új bejelentkezősen működik. Azt meg nem szeressem. Biztos velem van a baj, de én akkor szeretem vinni a gyereket, amikor épp eszembe jut/időm/kedvem van. Na de szerencsére talán nem kell túl gyakran....

2011. augusztus 29., hétfő

Vihar előtti csend

Alig pár nap és valami nagyon új veszi kezdetét a mi kis életünkben. Azt hiszem fenekestül fog felfordulni az eddigi nyugalmas létünk. Zalán csütörtöktől óvodás lesz.
Egy szavunk sem lehet önkormányzat ügyileg, mert alig kell valamit betennünk a közösbe. Sőt, még a kölköknek is egy csomó mindent biztosít az ovi. Nem kell ágynemű, nem kell tisztasági csomag, se szalvéta/zsebkendő/WC papír és még gyümölcsöt sem kell vinni, mint sok más helyen. Mindent megkapnak.

Persze nem csak Z-nek indul be a mókuskerék, de én is visszatérek a kicsit új, kicsit régi kerékvágásba. A részleteket még jótékony homály fedi.
Persze felvezető sztori akad. Még a fizetés nélküli szabadság igénylésekor le lett zsírozva, hogy mikor, kinél kell majd jelentkeznem az első napon. Azóta nem nagyon pörögtem a kérdésen, mondván, majd így a finisben megeresztek 1-2 e-mailt, hogy melegítsék a helyem.
Erre pénteken délután "munkalehetőség" tárggyal befigyelt egy e-mail egy számomra ismeretlen pasitól. Szerencsére nem a hivataloskodó fajta, így könnyű volt az első kötelező körökön átvergődni vele.
A lényeg, hogy ő valami másik "department" - kevésbé flancosan nevezzük osztálynak, vagy részlegnek - a managere (a fene, hogy mindennek ilyen puccos megnevezése van), aki a csapatába keres egy embert (vagy membert). Az én ex-managerem (hogy maradjunk a hivatalosnál) említett neki, ő meg kapott rajta(m). Néhány formálisnak szánt informális hangvételű levél után arra jutottunk, hogy majd pénteken egy kávé mellett egyezkedünk a hogyan továbbról. Szeretem a rugalmas embereket, így legalább emiatt nem kell lebumszliznom Szfvárra. Épp elég lesz odajárni dolgozni. Már ha sikerül leboxolni vele a leboxolni valót :)
A várva-várt beszélgetésig marad az agyalás és a tapogatózás, hogy mit is csinál ez a banda. Annyit tudok róla, hogy SOX....., amiből áthallással vagy meg"szoksz" lesz, vagy sucks..... (ejjjjjjjjjjj)

2011. augusztus 26., péntek

Anya esete a fogdokival :)

Napokig majd' betojtam a fogfájástól, azt sem tudtam merre vagyok arccal. Aztán ahogy jött, úgy el is múlt. Én nagy hős, rávettem magam, hogy elmenjek az "imádott" fogorvoshoz, hogy szabadítson meg egyszer és mindenkorra a nem kívánt fájdalomforrásomtól. Az első kör hétfőre volt betervezve, amikor is apa elfelejtette kitenni a BKV bérletet, aminek megvásárlása okán hajnalban tette tiszteletét a gazdagréti téri jegypénztárnál. Én meg nem vagyok hajlandó a szociális foglalkoztató zsebét tömni újabb jegy megvásárlásával, blicceléshez meg majdnem becsületes vagyok, de lehet, hogy nyuszi. Leginkább hangulatfüggő. Így esett, hogy hétfő helyett szerda lett a kitűzött nap. Az ezer fokos hőségben, frissen ébresztett kölökkel az oldalamon becsülettel elbuszoztam a rendelőhöz, ahol is első felismerés: nem működik a kapucsengő. Pirosan izzó ERR felirat vigyorog vissza a kijelzőről. Na bumm... Ekkor jött az érzés, hogy ez itt az isteni jel, tuti jelent valamit, ha mást nem, azt hogy 1. fel kell hívni a dokit, hogy engedjen be, 2. ha mázlim van, az első kapun bejutok valakivel, aki épp ki-be közlekedik.
Végül megvártuk apát, aki jött erősítésnek és gyerekfelvigyázónak kínzattatásom idejére. Bejutásunk a kettes számú opcióval valósult meg, besurrantunk egy éppen hazaérkező hölgyemény mögött, aki a második védelmi vonalon is átengedett minket, bár mi lelkesen felcsengettünk a bent már működő kaputelefonon. Miközben lelkesen megcéloztuk a liftet, a hölgyemény utánunk szólt, hogy jelezte a bejelentkezőnek, hogy már bejöttünk. Újabb gyanús momentum. Laci (a fogdoki) SOHA nem szól bele, csak beenged.
Liftbe be, gyerekkel, apával és a megérzéssel, hogy itt valami nem stimmel. Régi bérház, liftben belső ajtó kézzel becsuk, szint megnyom, indul. Aztán zökkenés, megérkeztünk. Vagyis majdnem, mert nem ért a szintre  a felvonó. Kb 30 cm-vel alatta megálltunk. Belső ajtó visszacsuk, szint újra megnyom, újabb rándulás, sikeresen megtettük a hiányzó 30 cm-t. Irány a gang és a rendelő (aminek egy része egyben lakásként is szolgál). Mire az ajtóhoz értünk, az már tárult is ki előttünk. Egy kedves idős néni azzal fogadott minket, hogy a "Doktor úr már hazament! Meg volt beszélve?" Hogy a viharba ne lett volna megbeszélve mondom. Én nem vagyok az a fajta, aki csak beállít egy fogorvoshoz. Az egyetlen igazi motiváló tényező, hogy ne csináljak a számból segget, ha már bejelentkeztem.
Gyors telefon Lacinak, miközben ballagunk vissza a lifthez, kiderül, elfelejtette felírni és ami nincs felírva, az számára a feledés homályába vész. Sebaj, jövök a jövő héten. Azaz hogy csak jönnék, mert akkora szabadságolta magát. Így majd 2 hét múlva.... csak nehogy elfelejtődjön :)

2011. augusztus 24., szerda

Már megint......

...nem sikerült tartani magam az elhatározáshoz. Azt hiszem nekem nem szabad semmit elhatározni, mert az egyszerűen működésképtelenné válik. Nálam nem az van, hogy ember tervez, Isten végez, hanem ember tervez, aztán máshogy végez.

Diéta szempontjából még jók vagyunk, de csak azért, mert Apa elhatározása némiképp erőteljesebb nyomást jelent, mint a saját. Így esett, hogy -bár posztolni nem sikerült tisztességgel- az eltelt diétás napok hoztak mínusz 3,5 kg-t :) 16 nap alatt ez egész jó teljesítmény :D Ha heti 1 kilóval lehetne számolni, akkor már csak durván 30 hét kellene, hogy közelítsek az ideálisnak még nem nevezhető, ámde az általam megközelítőleg áhított súlyhoz.
Ennek a rohadt melegnek az egyetlen előnye, hogy nem kívánja az ember a kaját :) /én speciel a kötelező esti tornát sem, de végre sikerült egyezséget kötni magammal, hogy a fél óra ugrálás Norbival, minden hozzá fűződő averziómat félretéve, egészében véve kell az eddigi tunyulás után. Ahogy a kölök mondja, ha arról van szó, hogy lift, vagy lépcső: "Egy kis mozgás nem árt!"

2011. augusztus 8., hétfő

90 napos diéta - elkezdődött :)

Apával újra nagy elhatározásra jutottunk. Ismét belevágunk egy hosszú diétába. Most már jó lenne, ha sikerülne rászokni és inkább életmódot váltani.
De talán a diétával a blogolási intenzitás is fellendül :) Legalább annyit bepöttyintek naponta, hogy mi az aktuális menü :)

Ma reggel 2 barackkal indítottam, tízórai egy joghurt. Ebédre tökfőzelék......

Az első napon még minden olyan könnyűnek látszik :) Majd 2 hét múlva kezdődnek a gondok :D