Napokig majd' betojtam a fogfájástól, azt sem tudtam merre vagyok arccal. Aztán ahogy jött, úgy el is múlt. Én nagy hős, rávettem magam, hogy elmenjek az "imádott" fogorvoshoz, hogy szabadítson meg egyszer és mindenkorra a nem kívánt fájdalomforrásomtól. Az első kör hétfőre volt betervezve, amikor is apa elfelejtette kitenni a BKV bérletet, aminek megvásárlása okán hajnalban tette tiszteletét a gazdagréti téri jegypénztárnál. Én meg nem vagyok hajlandó a szociális foglalkoztató zsebét tömni újabb jegy megvásárlásával, blicceléshez meg majdnem becsületes vagyok, de lehet, hogy nyuszi. Leginkább hangulatfüggő. Így esett, hogy hétfő helyett szerda lett a kitűzött nap. Az ezer fokos hőségben, frissen ébresztett kölökkel az oldalamon becsülettel elbuszoztam a rendelőhöz, ahol is első felismerés: nem működik a kapucsengő. Pirosan izzó ERR felirat vigyorog vissza a kijelzőről. Na bumm... Ekkor jött az érzés, hogy ez itt az isteni jel, tuti jelent valamit, ha mást nem, azt hogy 1. fel kell hívni a dokit, hogy engedjen be, 2. ha mázlim van, az első kapun bejutok valakivel, aki épp ki-be közlekedik.
Végül megvártuk apát, aki jött erősítésnek és gyerekfelvigyázónak kínzattatásom idejére. Bejutásunk a kettes számú opcióval valósult meg, besurrantunk egy éppen hazaérkező hölgyemény mögött, aki a második védelmi vonalon is átengedett minket, bár mi lelkesen felcsengettünk a bent már működő kaputelefonon. Miközben lelkesen megcéloztuk a liftet, a hölgyemény utánunk szólt, hogy jelezte a bejelentkezőnek, hogy már bejöttünk. Újabb gyanús momentum. Laci (a fogdoki) SOHA nem szól bele, csak beenged.
Liftbe be, gyerekkel, apával és a megérzéssel, hogy itt valami nem stimmel. Régi bérház, liftben belső ajtó kézzel becsuk, szint megnyom, indul. Aztán zökkenés, megérkeztünk. Vagyis majdnem, mert nem ért a szintre a felvonó. Kb 30 cm-vel alatta megálltunk. Belső ajtó visszacsuk, szint újra megnyom, újabb rándulás, sikeresen megtettük a hiányzó 30 cm-t. Irány a gang és a rendelő (aminek egy része egyben lakásként is szolgál). Mire az ajtóhoz értünk, az már tárult is ki előttünk. Egy kedves idős néni azzal fogadott minket, hogy a "Doktor úr már hazament! Meg volt beszélve?" Hogy a viharba ne lett volna megbeszélve mondom. Én nem vagyok az a fajta, aki csak beállít egy fogorvoshoz. Az egyetlen igazi motiváló tényező, hogy ne csináljak a számból segget, ha már bejelentkeztem.
Gyors telefon Lacinak, miközben ballagunk vissza a lifthez, kiderül, elfelejtette felírni és ami nincs felírva, az számára a feledés homályába vész. Sebaj, jövök a jövő héten. Azaz hogy csak jönnék, mert akkora szabadságolta magát. Így majd 2 hét múlva.... csak nehogy elfelejtődjön :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése