Két hét "out of office"

A mókuskerékből mindig jó egy kis kiugrás. Pláne ha egyből 2 hétre teheti meg az ember lánya.
Július 2-án Eplénybe mentünk, ott voltunk Manóval hétvégén, aztán hétfőtől csütörtökig apával édes kettesben nyaraltunk Kehidekustányban. Nem is tudom mivel tudnám jellemezni azt a néhány napot. Talán ha azt mondom MÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉGGGGGG AKAROOOOOOOOOOOOOOOOOOK ilyet, az mindent elárul :)
Szerencsére Z jól elvolt Mamáéknál, így különösebb aggodalmak nélkül élveztük a pihenést. A szállás apróbb kellemetlenségeket leszámítva tökéletes volt, főleg az élménymedencéje, a gőz és a szauna volt emlékezetes :)
Végre arra is jutott időm, hogy olvassak. Csak úgy, szórakozásképp. A nyaralás alatt 3 könyvnek jutottam a végére :)
Kellemesen váltogattuk az aktív és passzív pihenést. Sétáltunk Keszthelyen a Festetics kastély parkjában, ami még mindig gyönyörű, erotikus panoptikumot néztünk meg (szigorúan 18+ :D..... Már a középkorban is tudtak élni o.O)
A balatonedericsi Afrika múzeumot is útba ejtettük. Itt azért hiányzott a krampusz....... meg amúgy is.......

Az édes kettes nyaralásunk után 3 napot töltöttünk mamáéknál, majd célba vettük a Balatont. Egy teljes hétig voltunk Balatonakalin, ahol már hármasban pihentünk, illetve fárasztottuk egymást :)
Sajna sikerült Z-nek benyelnie valami hányós-fosós vírust, így az utolsó 3 napon ki kellett hagyni a pancsolást.
Szombaton papa jóvoltából Volános napon voltunk Balatonalmádiban, ahol a legnagyobb élményt a vitorlázás jelentette. Z-nek is, nekem is első ilyen utazásunk volt :)
Este Akaliban Alma koncerttel zártuk a napot. (Nyoma sem volt hasfájásnak, hányingernek.... )Akárki akármit mondd, a gyerekek imádják a zenekart. A jókedv az Almával garantált. A végén megint kaptunk aláírókártyát, amit most a zenekar minden tagjával szigorúan alá is kellett iratni. Z jó fej volt. Az osztásnál odaszólt: "Kérek szépen egyet az unokatestvéremnek is!" Rendes gyerek, hogy nem csak magára gondol :)

Vasárnapra aztán én is kidőltem. Szinte az egész napot átaludtam. Hányinger, hasmenés és estére láz. Hazafele ügyelet, lázcsillapító injekció, diéta, Normaflore. Gyanúsan ez utóbbinak köszönhetően hétfőről keddre virradóra utálatos, viszkető foltok jöttek ki rajtam, ami Calcium pezsgőtabletta és Fenistil csepp hatására nagyjából elmúlt. De a Fenistilnek köszönhetően a kedd is félig alvó állapotban telt.
Este aztán Z volt egy kicsit agresszív, aminek köszönhetően sikeresen a szemem sarkában landolt az egyik keménylapos könyvének a sarka. Csak hogy szerdára is jusson valami, amitől nem érzem 100%-osan magam. :) Apa szerint hipohonder vagyok. Mindig van valami bajom, vagy legalábbis találok magamnak valamit. Viszketés, gyomorégés, lábfájás, hányinger, pöttyök....... Szerinte amennyi tünetem van, már rég alapos kórházi kezelésen lenne a helyem :D Persze semmi bajom. Szerencsére. De azért néha tényleg viszket, vagy épp fájdogál, no!

Valami véget ért....

No nem kell semmi drasztikusra gondolni. Egy újabb "iskolás korszak" végére értünk. Most már menthetetlenül, papíron is a pedagógia bölcsésze lettem.  Ezért is voltam (a trehányságom mellett) eltűnve. De megérte, feladat jelesre teljesítve.
Június 29-én volt a nagy nap. Így utólag már könnyű, de akkor minden perc és minden új info lázas kattogást hozott. Azzal indult a nap, hogy a főiskolára érve azzal fogadott egy csoporttársam, hogy tudom-e kik a bizottság tagjai. Egyszerre rázott ki a hideg és vert le a víz, amikor elmondta a két bizottság összeállítását. Az egyik maga volt a mennyország, a másik egy kisebb fajta pokol. Azt hiszem a keresztvíz is lefolyt rólam. De jött a megváltás és a további "mellékes" információ, hogy én melyik osztag elé kerülök. És IGEEEEEENNNNNNN!!!! Amikor nagyon kell, dolgozik értem az én őrangyalkám :) Amikor tudatosult bennem, hogy elkerülöm a poklot, már biztos voltam benne, hogy bármit húzzak is a tételek közül, nyert ügyem van. Még a kutatásmódszertan és az oktatáspolitikai témák is barátinak tűntek hirtelen :)
Délután 2-kor került rám a sor. Addigra azt is megtanultam, amiről előtte nem is hallottam :)


Hulla fáradtan, de annál boldogabban estem túl a "nagy" megmérettetésen.

Július 2-án volt a diplomaosztó, ahol Zalán cukipofa volt, végig dumálta az egészet és nagyon büszkén mondogatta később, hogy Anya sokat tanult és győzött. :)

Ezt a csatát közös erővel nyertük meg. Minden köszönetem a családé, akik segítettek abban, hogy ez megvalósulhasson.