2011. július 21., csütörtök

Valami véget ért....

No nem kell semmi drasztikusra gondolni. Egy újabb "iskolás korszak" végére értünk. Most már menthetetlenül, papíron is a pedagógia bölcsésze lettem.  Ezért is voltam (a trehányságom mellett) eltűnve. De megérte, feladat jelesre teljesítve.
Június 29-én volt a nagy nap. Így utólag már könnyű, de akkor minden perc és minden új info lázas kattogást hozott. Azzal indult a nap, hogy a főiskolára érve azzal fogadott egy csoporttársam, hogy tudom-e kik a bizottság tagjai. Egyszerre rázott ki a hideg és vert le a víz, amikor elmondta a két bizottság összeállítását. Az egyik maga volt a mennyország, a másik egy kisebb fajta pokol. Azt hiszem a keresztvíz is lefolyt rólam. De jött a megváltás és a további "mellékes" információ, hogy én melyik osztag elé kerülök. És IGEEEEEENNNNNNN!!!! Amikor nagyon kell, dolgozik értem az én őrangyalkám :) Amikor tudatosult bennem, hogy elkerülöm a poklot, már biztos voltam benne, hogy bármit húzzak is a tételek közül, nyert ügyem van. Még a kutatásmódszertan és az oktatáspolitikai témák is barátinak tűntek hirtelen :)
Délután 2-kor került rám a sor. Addigra azt is megtanultam, amiről előtte nem is hallottam :)


Hulla fáradtan, de annál boldogabban estem túl a "nagy" megmérettetésen.

Július 2-án volt a diplomaosztó, ahol Zalán cukipofa volt, végig dumálta az egészet és nagyon büszkén mondogatta később, hogy Anya sokat tanult és győzött. :)

Ezt a csatát közös erővel nyertük meg. Minden köszönetem a családé, akik segítettek abban, hogy ez megvalósulhasson.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése