Zsúfolt napok

A napokban megírtam egy szép hosszú beszámolót, és huss, az enyészeté lett. Nem volt kedvem újra bepötyögni.
Talán most nem tréfál meg Murphy és amit írok, az meg is marad :)

Hol is kezdjem....

Próbálom összeszedni mi minden történt az elmúlt napokban......

Pénteken mentünk anyuékhoz, beiktatva a menetrendbe Triccét, alias Noémit Balatonfűzfőn. Összeszedtük az általa és egy kedves barátnője által felajánlott dolgokat. Szépen tele is lett a kisautó. Mivel rengeteg, nem kimondottan az általunk megcélzott családnak használható ruha volt a csomagokban, csoportosítottuk őket fajtánként és így kerültek továbbításra.
Egyébként megrázó és egyben felháborító, ami Devecserben és Kolontáron zajlik. A médiából az folyik, hogy nincs szükség már ruhákra, mert tele vannak a segélyszervezetek. Ja. A gyűjtőben zsákszámra lehet, hogy állnak, de ki nem osztják azzal a dumával, hogy nincsenek kiválogatva. Hát kinyílt a bicska a zsebemben, amikor ezt meghallottam. Sajnos megint csak megerősödött bennem, hogy segélyszervezetnek semmit, ha adok, azt személyesen, kéz a kézbe, face to face. Most címgyűjtés zajlik. Vannak még rászoruló családok, kicsi gyerekekkel, átmeneti szálláson. Nekik szeretnénk még segíteni. Annyijuk van, ami rajtuk maradt, mert a segélyszervezet nem segít......amikor a roma anyuka pelenkát kért, kivárva a sorát, ami nem rövid, kapott 4 azaz négy darab pelenkát. Mire elég egy csöppségnek ez a mennyiség? Szerencsétlen naponta, ne adj isten naponta többször állhat sorba. :(
Elsősorban cipőre, alsóneműre, zoknira, harisnyára, személyes használatú dolgokra van szükség. De elkél még a ruha is.
No és persze tisztítószer, tartós élelmiszer. Mi anyuval ugyan összeraktunk kb 20-25 db szappant, meg kézfertőtlenítőt, pár fogkrémet, de ez elég kevés. Sajnos ezek azok a dolgok olyanok, amik a legtöbb háztartásban nem állnak feleslegesen a szekrény mélyén.
Én azért optimista vagyok, hogy lesznek még, akik lehetőségeikhez mérten csatlakoznak hozzám és segítenek.
Újra kiírtam Picibabán, de a kezdeti lelkesedés erősen megcsappant :( Most Szilvi volt az egyetlen, aki jelezte, tud még segíteni. Újra.... Aztán Julcsianyu írt még, de ő az iwiw-es kérésemre. Na az ottani helyzeten kiakadtam. Nem minden ismerősömnek küldtem el a kérést, csak azoknak, akikről úgy gondoltam, hogy esetleg segítenének. Írd és mondd 2 azaz kettő ember vette a fáradságot, hogy egyáltalán válaszoljon. Persze senkitől nem várhatom, hogy erején felül vállaljon, de elgondolkodtató. Mert a többségnél még a szándékot sem látom :(

Adrienn hívott a hét elején és megbeszéltük, hogy kiteszi a találkozó felhívásában, hogy aki tud, segítsen. Ez azóta megjelent. Kíváncsi leszek, hogy milyen eredménye lesz. Kicsit csökkent az optimizmusom.
Főleg akkor keseredek el, amikor nézegetem a teszveszen, hogy 1 Ft-os aukción árulják az emberek a megunt holmikat és sok tényleg annyiért is kel el. Ezeknek az embereknek ezek a dolgok kincset érnek ezekben a napokban :( De nem vagyunk egyformák.

Egy volt osztálytársammal, Ildivel futottam össze. Ő is aktív segítség terén. Arra jutottunk, kéz a kézben segítünk tovább. Ő közelebb van, van ideje, lehetősége a közvetlen napi kapcsolattartásra. És az összegyűlt dolgok kiosztása is könnyebb ha többen vagyunk. Csak legyen mit kiosztani......

Jó hosszúra sikeredett ez a kis beszámoló, de most legalább kiadtam magamból egy részét a felgyülemlett dolgoknak. Persze azért így is maradt bennem bőven....


No de, hogy egy kicsit vidámabb vizekre evezzünk, ezer más dolog is zajlik körülöttünk.
Megint elkelt egy füli :) Anyu a készeket levitte Bernihez,mert ha már úgyis megy hajat vágatni, miért ne.... így akik mennek szépülni, vehetnek egy kis egyedi ékszert. Ennek, vagy részben ennek köszönhetően tegnap befutott Adél azzal a kéréssel, hogy neki (anyukájának) karkötő kellene. De rögtön kettő. :D:D:D És akkor már legyen a tesójának még két pár fülbevaló. Ha egy üzlet beindul!!!!! :D Holnap megyek gyöngyre beruházni. Nem lesz olcsó buli, de tudom, hogy most meg is térül ;)
Jaj és még Margónak is van egy megrendelt nyaklánca. Abba ma belekezdtem, de Zalán nem díjazta. Majd este befejezem.

A társasági életünk is aktivizálódni tűnik. Múlt héten befutott Norbi. Már nagyon ideje volt :) Ismételten megállapítottam, mint már oly sokszor, hogy ő a jég hátán is megél :D
Aznap Krisztike is itt aludt, kiveséztük a pasiügyeket.

Kedden Luca köszöntés volt. Kiakadtam rendesen. Mert Ákos mikor is közölné, hogy mi a program, ha nem délután 3-kor, hogy aznap este 3/4 6-ra várnak. Természetesen mi vártunk rájuk. No comment.

Tegnap este csajos kiruccanást hoztunk össze Szvetivel. Az a másfél óra felért egy napos pihenéssel, pedig semmi extra program nem volt.

Most délután végre eljutunk Eszterékhez is. Már rosszul éreztem magam amiatt, hogy képtelen voltam úgy alakítani a dolgainkat, hogy menni tudjunk. De most sikerült!!!! Már csak az kell az induláshoz, hogy Manócska felébredjen. :D

És jön a holnap, a non plus ultra, Picibaba találkozó. Most kivételesen csak kettesben megyünk Zalánnal, mert anyu nem jön, apához meg jön a logisztikai dept. atyaútristene, így neki kötelezettségei vannak. Majdcsak megbirkózom a feladattal :) Még fényképezőgépet kell keríteni, mert a kicsikét apa javíttatni vitte. Majd bepróbálom a régi gépet, remélem csak az aksiját kell feltölteni..... és akkor a mindenféle mostanában történt társasági eseményről jövök képes beszámolóval is ;)

Gyöngyikék

A tanulás, adománygyűjtés és gyereknevelés mellett mostanában jutott idő megint gyöngyözésre. Rákaptam a minőségi, csillogó és ezzel együtt kissé borsosabb árú gyöngyökre. Remélem lesz, aki beleszerelmesedik az alkotásokba és a befektetés megtérül :D
Már 4 pár fülbevaló gazdára talált és van egy megrendelés is egy nyakláncra. Remélem lesz ez jobb is :D
Közben próbálok fejlődni, hogy valóban szép és igényes munkák kerüljenek ki a kezeim közül. Már az is megfordult a fejemben, hogy benevezek egy-egy tanfolyamra. Csak mindig másra kell a cash :( Na de majd eljön annak is az ideje :D

Addig is néhány kép az elmúlt időszak terméseiből......

Segítség újratöltve

Szilvi csomagjai szerencsésen megérkeztek múlt héten anyuékhoz. Hálás köszönet érte!!!
Apu másnap sk. továbbította is az érintett családnak. Szilvi! Tolmácsolom a család hálás köszönetét mindenért!!!!
Tegnap Esther összekészített csomagja is átvándorolt hozzánk, amit hétvégén a miénkkel együtt viszünk és juttatunk el a rászoruló család(ok)nak. Még Triccét kell útba ejteni, ott is vár még dobozolva a gyerekruha.
Csak nehogy az autó befogadóképessége legyen szűkös :)

Segítség

Tegnap rászántam magam és kiírtam a picibabán, hogy aki tud segítsen a szerencsétlenül járt kolontári családon.
Érdekes és tanulságos. Voltak/vannak, akik jelezték, hogy segítenek. Úgy voltam vele, hogy ha már egyetlen ember is jelentkezik, már nem volt hiába.
Ugyanakkor tanulságos is a helyzet. Az emberek bizalmatlanok. Ilyenkor mindig szembesülök önmagammal. Azzal, hogy milyen naiv vagyok.
Ugyanakkor megértem őket. Épp a pb-n volt régebben, hogy valaki sajnáltatta magát, rászorulóként kért ezt azt, a jó szándékú anyukák persze segítettek, utána meg viszont látták teszveszen a holmikat, amiket felajánlottak.
Most meg ezek az "ingyen adok dolgokat, csak utald előre a postaköltséget" fazonok. Jóhiszemű rászorulók elutalják a pénzt, aztán a nagy semmit kapják cserébe. Az ilyennek nincs lelkivilága, ellenben vastag bőr a pofáján az van.
Na az ilyenek miatt nehéz. Hiába a jó szándék, fegyvertelen vagyok. Mivel győzhetnék meg idegen embereket arról, hogy tényleg oda kerül az adomány, ahova kérem??? Elég az, ha nyíltan vállalom a nevem, az arcom, az elérhetőségem??? Remélem igen. Mert a kolontáriaknak most nagy szükségük van mindenre.

Felhoztam a tárolóból is a dobozokat. Zalánnal átválogattuk őket. Nagyon édi volt. Majdnem elsírtam magam. Mondtam neki, hogy lesz egy kisbaba, akinek nincs kis ruhája és most mi adunk azokból, ami neki már kicsi.  Adogatta a kis ruhákat és mondogatta, hogy "Anya, szerintem ez nagyon szupi! Ez jó lesz a kisbabának!"

Anyuval is beszéltem reggel. Ő is szekrénypakolásban van. Szedi össze az általunk nem hordott, de használható állapotú ruhákat. Nem hiába, tőle az én szociális érzékenységem is. Az utolsóját is odaadná, ha másnak nagyobb szüksége lenne rá.
Náluk idővel felgyűltek a baba szappanok, a kézkrémek, fogkrémek, amiket munkahelyen kaptak "tisztasági csomagként". Az is dobozba kerül......

 Addig is köszönet azoknak, akik jelezték bárhol, hogy  segítenének:
lszilvi (Szilvi), canty (Éva), Barbeque (Barbi), tricce (Noémi), Esther (Eszter), gicamama, Anda,  Kriszti és Melinda!

Kihagyhatatlan

Imádom az én krampuszomat. Ül mellettem, egyszer csak valami izét a fejemre biggyeszt és közli:

- Anya! Te vagy az én királynőm. :)

Egy pillanat alatt elérzékenyültem.

Más: Szörnyű ami Kolontáron és Devecserben kialakult. Emberek életének munkája vált percek alatt semmivé. Tegnap este kaptam egy üzenetet egy volt osztálytársamtól. Az anyukájának van egy kollégája (ezzel együtt tuti, hogy apum is ismeri, mert ő is ott dolgozik), akik szintén érintettek ebben a helyzetben. A párja 8 hónapos terhes, az újonnan berendezett babaszobát elmosta a vörös iszap. Szinte a semmibe születik szegény kicsi. Mert ez a munkahely nem arról híres, hogy olyan tutin lehet keresni, hogy egyik napról a másikra pótolható minden, ami odaveszett.
Most az a napi projektem, hogy kiválogatom a kinőtt ruháinkat (merthogy fiú lesz az érkező bébi, bár ebben a helyzetben tök mindegy), szépen összecsomagolom és levisszük anyuékhoz. Aput meg megkérem, hogy személyesen vigye el, így biztosan oda kerül, ahol szükség van rá.

Beszólások

Tegnap este is beszólt egy vicceset. Megleptem magam egy Füles mintás pizsivel. Felvettem, mire Zalán rosszallóan nézegetni kezdte, majd megszólalt:

- Anya, ne vegyél fel ilyen kecskés pólót! :)

Mai:

Zalán matat a szárító körül.
- Anya, nagyon vizes a zoknim.
- Mi történt vele?
- Nagyon nedves! (hogy micsoda választékos :D)
- Mitől lett nedves?
- Mert ott nagyon vizes!!! (és tényleg, az ablak mellett valami tócsaféle képződött, de lövésem nincs mitől)
Megkértem, hogy hozza a felmosót. Kivettem a kezéből, hogy feltöröljem a vizet, mire ő:
- Anya, ne vedd el, van nekem ügyes kezem!!!!


Azt hiszem lesznek még ilyen finomságok, mert ma nagyon megy a beszélőkéje :D

Újra itt :)

Már megint eltrehánykodtam a blogolást. Vége a nyárnak, újra beindult a nagyüzem. Rossz idő, bezártság, suli, rohangálás, szakdolgozat. Ömlesztve. Pfujjj!
Persze közben azért vannak édes történések is, amik jót tesznek a lelkemnek :) Csajos talik, jó kis beszélgetések és a gyöngyitisz :) No meg voltunk állatkertben, és néha borozgatunk este apával :D:D:D
A kényszer bezártság megint előszedette velem a gyöngyöket. Egy délután vagy 20 pár fülbevalót gyártottam le. Semmi extra, de mind különböző. Ez már szerelem :D Most rákaptam a csilli, minőségi gyöngyökre. Minden nap alig várom, hogy legyen egy lélegzetvételnyi időm. Persze nem mindig jut a gyöngyökre.
Volt pár nap, amikor nem voltam a helyzet magaslatán. Újabban éjszakai őrök vagyunk, jót teszünk a köznek és éjjel kukkoljuk a társasház kameráit, hátha megint jönnek a besurranók. Izgalmas, de irtó fárasztó.
Na meg mindig van valami téma, ami nem örvend nagy egyetértésnek. Most épp homokozó macskaszartalanítás a téma. Fedjük le az amorf homokozónkat, hogy a dögök ne oda piszkítsanak. A nagy ötlet: gyerekesek, dobjuk össze. Amikor az ember gondolkodik, jön az, hogy a "Gondolkodás a tett halála."
Hú de felbosszantottam magam. Amíg ki lehet préselni közgyűlésen a "köz"-ből, addig hadd ne 5-10 család áldozzon rá a 100 lakásnyi helyett. Grrrrrrrrr........

A hetünk sem volt épp eseménytelen. Hétfőn punyi itthon, mert megmozdulni nem bírtam, valami elkapott. Kedd még mindig kómásan, könyvtárazással telt. Papó vigyázott Zalkóra. Este csajos teázás, ami nagy társasági esemény helyett páros program lett. De jót beszélgettünk Szvetivel megint.
Ma délelőtt Abi is, Zalán is Papóval voltak Ringató foglalkozáson, amíg mi anyukák (sógornőm és én) turkiban vadásztunk téli zsákmány után. Sikeres volt a beruházás :D Igaz kicsit benéztem egy tuti sídzsekit. 1500 Ft-ra jött ki kb, de talán majd jövőre belenő a krampusz :D Így most megint nincs normális méretes téli kabátja :x
Este vendégek jöttek. Guszti (apa egyik barátja és egyben a nőgyógyászom) a párjával és a kislányukkal. Hoztak mindenkinek egy "kis" meglepit. Apa egy üveg borral, Zalán két Bogyóka és Babóca könyvvel, én egy hatalmas csokor rózsával lettem gazdagabb. :D
Flóra és Zalán oltári jót pörögtek. Édi a kiscsaj. Z meg hozta a formáját. A baj csak az volt, hogy a vendégek távozása után sem csillapodott az aktivitás. Azt hittem úgy kell lelőni :)
Holnapra "lusta" napot tervezek. Olvasni fogok és ha az idő engedi, játszóterezünk. :)
ÉS persze újra elhatározom, hogy minden nap jövök és írok néhány sort arról, hogy mi is történik a mi kis családunkban.