2010. október 11., hétfő

Kihagyhatatlan

Imádom az én krampuszomat. Ül mellettem, egyszer csak valami izét a fejemre biggyeszt és közli:

- Anya! Te vagy az én királynőm. :)

Egy pillanat alatt elérzékenyültem.

Más: Szörnyű ami Kolontáron és Devecserben kialakult. Emberek életének munkája vált percek alatt semmivé. Tegnap este kaptam egy üzenetet egy volt osztálytársamtól. Az anyukájának van egy kollégája (ezzel együtt tuti, hogy apum is ismeri, mert ő is ott dolgozik), akik szintén érintettek ebben a helyzetben. A párja 8 hónapos terhes, az újonnan berendezett babaszobát elmosta a vörös iszap. Szinte a semmibe születik szegény kicsi. Mert ez a munkahely nem arról híres, hogy olyan tutin lehet keresni, hogy egyik napról a másikra pótolható minden, ami odaveszett.
Most az a napi projektem, hogy kiválogatom a kinőtt ruháinkat (merthogy fiú lesz az érkező bébi, bár ebben a helyzetben tök mindegy), szépen összecsomagolom és levisszük anyuékhoz. Aput meg megkérem, hogy személyesen vigye el, így biztosan oda kerül, ahol szükség van rá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése