Segítség

Tegnap rászántam magam és kiírtam a picibabán, hogy aki tud segítsen a szerencsétlenül járt kolontári családon.
Érdekes és tanulságos. Voltak/vannak, akik jelezték, hogy segítenek. Úgy voltam vele, hogy ha már egyetlen ember is jelentkezik, már nem volt hiába.
Ugyanakkor tanulságos is a helyzet. Az emberek bizalmatlanok. Ilyenkor mindig szembesülök önmagammal. Azzal, hogy milyen naiv vagyok.
Ugyanakkor megértem őket. Épp a pb-n volt régebben, hogy valaki sajnáltatta magát, rászorulóként kért ezt azt, a jó szándékú anyukák persze segítettek, utána meg viszont látták teszveszen a holmikat, amiket felajánlottak.
Most meg ezek az "ingyen adok dolgokat, csak utald előre a postaköltséget" fazonok. Jóhiszemű rászorulók elutalják a pénzt, aztán a nagy semmit kapják cserébe. Az ilyennek nincs lelkivilága, ellenben vastag bőr a pofáján az van.
Na az ilyenek miatt nehéz. Hiába a jó szándék, fegyvertelen vagyok. Mivel győzhetnék meg idegen embereket arról, hogy tényleg oda kerül az adomány, ahova kérem??? Elég az, ha nyíltan vállalom a nevem, az arcom, az elérhetőségem??? Remélem igen. Mert a kolontáriaknak most nagy szükségük van mindenre.

Felhoztam a tárolóból is a dobozokat. Zalánnal átválogattuk őket. Nagyon édi volt. Majdnem elsírtam magam. Mondtam neki, hogy lesz egy kisbaba, akinek nincs kis ruhája és most mi adunk azokból, ami neki már kicsi.  Adogatta a kis ruhákat és mondogatta, hogy "Anya, szerintem ez nagyon szupi! Ez jó lesz a kisbabának!"

Anyuval is beszéltem reggel. Ő is szekrénypakolásban van. Szedi össze az általunk nem hordott, de használható állapotú ruhákat. Nem hiába, tőle az én szociális érzékenységem is. Az utolsóját is odaadná, ha másnak nagyobb szüksége lenne rá.
Náluk idővel felgyűltek a baba szappanok, a kézkrémek, fogkrémek, amiket munkahelyen kaptak "tisztasági csomagként". Az is dobozba kerül......

 Addig is köszönet azoknak, akik jelezték bárhol, hogy  segítenének:
lszilvi (Szilvi), canty (Éva), Barbeque (Barbi), tricce (Noémi), Esther (Eszter), gicamama, Anda,  Kriszti és Melinda!