Első előtti nap az oviban

Ma délelőtt szeretettel várt minket az ovi egy kis ismerkedésre. Z legnagyobb meglepetésemre köszöntésképp lenyomott egy puszit az idősebb óvónéninek. Csak lestem. A gyerek is tudja hogyan kell bevágódni lehetőleg már az első alkalommal :D Isten az atyám nem tőlem tanulta :)
Minden ment, mint a karikacsapás, úgy otthagyott, hogy néha már azt sem tudtam merre kellene keresnem.
Lefutottam a kötelező köröket, ami az anamnézis kitöltését és a gyerek egyéb szokásaira vonatkozó papírt illeti. Jókat mosolyogtam egy-egy kérdésen. Rájuk férne egy kérdőívszerkesztésben járatos ember, nem kérdeznének hülyeségeket. A kedvenc kérdésem: Szívesen megy este aludni a gyermek? Igen/Nem.... Persze, hogy szívesen megy, teljesen önállóan és hisztimentesen, saját szobába, saját ágyba, egyedül (igazi mintagyerek) csak nem este 8-kor, ahogy ők gondolják, hanem úgy 10 óra magasságában. 

Z felfedezett minden lehetséges és őt érdeklő játékot az udvaron. A favorit a pedálos traktor lesz, az már egyértelműen kiderült, így egyben megvan a várható konfliktusok első számú okozója is :D

Alig tudtam levakarni a járgányról, amikor indulni kellett. Elég egyértelműen nyilvánította ki a nem tetszését a nyivákolással, ami ugyan elég artikulálatlanra sikerült, de az értő fülek a "Nem akarok hazamenni" hangsorral azonosíthatták :)
Ovi után irány a dokinéni, merthogy kell egy egészséges igazolás, hogy a kölök mehet a közösségbe. Nem volt szerencsénk, mert ott volt a banya is, aki rögtön lecsapott ránk.
Így legalább van egy hivatalos mérésünk jó sok idő után: 14,9 kg, 95 cm. Holnap meg mehetünk hallásvizsgálatra, mert olyan lelkes a nő, hogy így lassan 3,5 évesen elkészül a 3 éves státusza krampusznak. 

Szerencsére lepasszol az új védőnőnek, aki a hallottak alapján nem sokkal lesz jobb, mint a banya. Ráadásul az új bejelentkezősen működik. Azt meg nem szeressem. Biztos velem van a baj, de én akkor szeretem vinni a gyereket, amikor épp eszembe jut/időm/kedvem van. Na de szerencsére talán nem kell túl gyakran....

Vihar előtti csend

Alig pár nap és valami nagyon új veszi kezdetét a mi kis életünkben. Azt hiszem fenekestül fog felfordulni az eddigi nyugalmas létünk. Zalán csütörtöktől óvodás lesz.
Egy szavunk sem lehet önkormányzat ügyileg, mert alig kell valamit betennünk a közösbe. Sőt, még a kölköknek is egy csomó mindent biztosít az ovi. Nem kell ágynemű, nem kell tisztasági csomag, se szalvéta/zsebkendő/WC papír és még gyümölcsöt sem kell vinni, mint sok más helyen. Mindent megkapnak.

Persze nem csak Z-nek indul be a mókuskerék, de én is visszatérek a kicsit új, kicsit régi kerékvágásba. A részleteket még jótékony homály fedi.
Persze felvezető sztori akad. Még a fizetés nélküli szabadság igénylésekor le lett zsírozva, hogy mikor, kinél kell majd jelentkeznem az első napon. Azóta nem nagyon pörögtem a kérdésen, mondván, majd így a finisben megeresztek 1-2 e-mailt, hogy melegítsék a helyem.
Erre pénteken délután "munkalehetőség" tárggyal befigyelt egy e-mail egy számomra ismeretlen pasitól. Szerencsére nem a hivataloskodó fajta, így könnyű volt az első kötelező körökön átvergődni vele.
A lényeg, hogy ő valami másik "department" - kevésbé flancosan nevezzük osztálynak, vagy részlegnek - a managere (a fene, hogy mindennek ilyen puccos megnevezése van), aki a csapatába keres egy embert (vagy membert). Az én ex-managerem (hogy maradjunk a hivatalosnál) említett neki, ő meg kapott rajta(m). Néhány formálisnak szánt informális hangvételű levél után arra jutottunk, hogy majd pénteken egy kávé mellett egyezkedünk a hogyan továbbról. Szeretem a rugalmas embereket, így legalább emiatt nem kell lebumszliznom Szfvárra. Épp elég lesz odajárni dolgozni. Már ha sikerül leboxolni vele a leboxolni valót :)
A várva-várt beszélgetésig marad az agyalás és a tapogatózás, hogy mit is csinál ez a banda. Annyit tudok róla, hogy SOX....., amiből áthallással vagy meg"szoksz" lesz, vagy sucks..... (ejjjjjjjjjjj)

Anya esete a fogdokival :)

Napokig majd' betojtam a fogfájástól, azt sem tudtam merre vagyok arccal. Aztán ahogy jött, úgy el is múlt. Én nagy hős, rávettem magam, hogy elmenjek az "imádott" fogorvoshoz, hogy szabadítson meg egyszer és mindenkorra a nem kívánt fájdalomforrásomtól. Az első kör hétfőre volt betervezve, amikor is apa elfelejtette kitenni a BKV bérletet, aminek megvásárlása okán hajnalban tette tiszteletét a gazdagréti téri jegypénztárnál. Én meg nem vagyok hajlandó a szociális foglalkoztató zsebét tömni újabb jegy megvásárlásával, blicceléshez meg majdnem becsületes vagyok, de lehet, hogy nyuszi. Leginkább hangulatfüggő. Így esett, hogy hétfő helyett szerda lett a kitűzött nap. Az ezer fokos hőségben, frissen ébresztett kölökkel az oldalamon becsülettel elbuszoztam a rendelőhöz, ahol is első felismerés: nem működik a kapucsengő. Pirosan izzó ERR felirat vigyorog vissza a kijelzőről. Na bumm... Ekkor jött az érzés, hogy ez itt az isteni jel, tuti jelent valamit, ha mást nem, azt hogy 1. fel kell hívni a dokit, hogy engedjen be, 2. ha mázlim van, az első kapun bejutok valakivel, aki épp ki-be közlekedik.
Végül megvártuk apát, aki jött erősítésnek és gyerekfelvigyázónak kínzattatásom idejére. Bejutásunk a kettes számú opcióval valósult meg, besurrantunk egy éppen hazaérkező hölgyemény mögött, aki a második védelmi vonalon is átengedett minket, bár mi lelkesen felcsengettünk a bent már működő kaputelefonon. Miközben lelkesen megcéloztuk a liftet, a hölgyemény utánunk szólt, hogy jelezte a bejelentkezőnek, hogy már bejöttünk. Újabb gyanús momentum. Laci (a fogdoki) SOHA nem szól bele, csak beenged.
Liftbe be, gyerekkel, apával és a megérzéssel, hogy itt valami nem stimmel. Régi bérház, liftben belső ajtó kézzel becsuk, szint megnyom, indul. Aztán zökkenés, megérkeztünk. Vagyis majdnem, mert nem ért a szintre  a felvonó. Kb 30 cm-vel alatta megálltunk. Belső ajtó visszacsuk, szint újra megnyom, újabb rándulás, sikeresen megtettük a hiányzó 30 cm-t. Irány a gang és a rendelő (aminek egy része egyben lakásként is szolgál). Mire az ajtóhoz értünk, az már tárult is ki előttünk. Egy kedves idős néni azzal fogadott minket, hogy a "Doktor úr már hazament! Meg volt beszélve?" Hogy a viharba ne lett volna megbeszélve mondom. Én nem vagyok az a fajta, aki csak beállít egy fogorvoshoz. Az egyetlen igazi motiváló tényező, hogy ne csináljak a számból segget, ha már bejelentkeztem.
Gyors telefon Lacinak, miközben ballagunk vissza a lifthez, kiderül, elfelejtette felírni és ami nincs felírva, az számára a feledés homályába vész. Sebaj, jövök a jövő héten. Azaz hogy csak jönnék, mert akkora szabadságolta magát. Így majd 2 hét múlva.... csak nehogy elfelejtődjön :)

Már megint......

...nem sikerült tartani magam az elhatározáshoz. Azt hiszem nekem nem szabad semmit elhatározni, mert az egyszerűen működésképtelenné válik. Nálam nem az van, hogy ember tervez, Isten végez, hanem ember tervez, aztán máshogy végez.

Diéta szempontjából még jók vagyunk, de csak azért, mert Apa elhatározása némiképp erőteljesebb nyomást jelent, mint a saját. Így esett, hogy -bár posztolni nem sikerült tisztességgel- az eltelt diétás napok hoztak mínusz 3,5 kg-t :) 16 nap alatt ez egész jó teljesítmény :D Ha heti 1 kilóval lehetne számolni, akkor már csak durván 30 hét kellene, hogy közelítsek az ideálisnak még nem nevezhető, ámde az általam megközelítőleg áhított súlyhoz.
Ennek a rohadt melegnek az egyetlen előnye, hogy nem kívánja az ember a kaját :) /én speciel a kötelező esti tornát sem, de végre sikerült egyezséget kötni magammal, hogy a fél óra ugrálás Norbival, minden hozzá fűződő averziómat félretéve, egészében véve kell az eddigi tunyulás után. Ahogy a kölök mondja, ha arról van szó, hogy lift, vagy lépcső: "Egy kis mozgás nem árt!"

90 napos diéta - elkezdődött :)

Apával újra nagy elhatározásra jutottunk. Ismét belevágunk egy hosszú diétába. Most már jó lenne, ha sikerülne rászokni és inkább életmódot váltani.
De talán a diétával a blogolási intenzitás is fellendül :) Legalább annyit bepöttyintek naponta, hogy mi az aktuális menü :)

Ma reggel 2 barackkal indítottam, tízórai egy joghurt. Ebédre tökfőzelék......

Az első napon még minden olyan könnyűnek látszik :) Majd 2 hét múlva kezdődnek a gondok :D

Diéta újratöltve

http://90napmintaetrendje.freeblog.hu/

Ezt a blogot találtam a keresgélések közepette. Itt megörökítem, mert hajlamos vagyok nem megtalálni később :)
Már csak a kitartást kell erősíteni magunkban :)

Idézetek minden mennyiségben

Agyamra ment az olvasás és az agyalás. :)
Találtam egy tuti oldalt, ahol válogatott bölcsességek közül lehet mazsolázni:
http://idezet.wordpress.com/

Érdemes :)