*V*

Ma sem telnek eseménytelenül az órák. Zalán bilizés közben egyszer csak elkezdett hányni. Sugárban jött a cucc. Aztán kisétált a nappaliba, ott mégegyszer. Azt mondta, nem fáj a hasa. Az én gyomrom viszont csúnyán felkavarodott. Sosem volt bajom a szagokkal ennyire. Ez most közel járt a rókázáshoz. Ki kellett fordulnom levegőt venni a takarítás közben. Ha nem lennének peteérés teljes hiányára utaló eredményeim, most azt hinném a depi, gyomorforgás megjelenésére, hogy bogyóka van a dologban. De ki tudja.....
Zalán amúgy elemében van (volt, mert most átmenetileg alszik), a kajával sincs gond, megette a reggeli maradékát, piskótát, betolt két túrórudit és némi ebédre szánt paprikás csirkét. A rizs már annyira nem jött be. Na de talán szunya után. Nagyon nem kéne reggel engedni a követelésének (Gumicukrot/piskótát/színes bogyót ..... stb. akaroooook!!!!) Tuti jót tenne az étvágyának is :)
Még az este lesz küzdős, nyanyóék jönnek vigyázni Zalánra. Már mondtam neki, de a gondolattól is hisztirohamot kapott. Csak egyszer jönnék rá mi a fenétől ilyen....
Hamarosan jönnek Éváék, remélem a közös játék Csengével feldobja. Hacsak nem alussza át a tervezett közös délutánt :D

A közös játék alvással indult, aztán azért lett belőle játszóterezés és vízben dagonyázás.
Az este viszont sajnos úgy telt, ahogy arra számítottam. Hányással és ordítással :(:(:( Zalán részéről, nekünk jó hangulatban, de a manó nyűgje rontott az összhangon.

Borús idő, borús hangulat

Rosszul kezdődött a hét. Az egész hétfő egy katasztrófa volt. Estére off-on voltam. Regenerálandó, gyerek elviselendő tegnap szinte egész nap játszótereztünk, sétáltunk, megmiegymás. A világvége hangulatomon segített is egy kicsit. Az egész napos kintlét miatt elmaradt a napi bejelentkezés.
A mai nap megint a hullámvasút alja felé közelít, szerencsére a hétfőinél kisebb lendülettel. Délelőtt játszótereztünk, aztán irány haza, pancsi, ebéd (leginkább nézegetés, mert Z az istennek nem hajlandó rendesen enni :S:S:S:S).
Sikerült elaltatnom az ördögöt, mondván legyen pihent a megbeszélt Éva-Csenge Millenáris találkozóra. De nem lesz tali, Éva lemondta :( Nem tett jót a lelkemnek. Na de egyeztettünk egy holnap délutánt. Majd akkor feltöltődöm. Pláne, hogy estére Lacusékhoz vagyunk hivatalosak, elvileg beszélgetős, lakásavatós este lesz.
Még megálmodom mi legyen a mai délutánnal. Most rövidtávon, alvásidőben vár rám a romeltakarítás. Olyan a lakás, mint egy ostrom övezet. Egyszemélyes hadsereg végzett pusztítást. Én meg mentem, ami menthető :)

Ami elromolhat, az el is romlik

Ez ma hatványozottan igaz. Ha jön, akkor jön csőstül.
Ahogy reggel kezdtem a mai mondandóm, a kulcs felhajtásával indult a nap. Szerencsére azon hamar túlestünk (szó szerint). A szőnyeg rojtjai közé bújt el a kis piszok. De ha már belekezdtünk, szép rendet tettünk a gyerekszobában és többé-kevésbé a nappaliban is.
A szennyestartó segélykiáltásait enyhítendő betettem egy adag mosást. Ekkor jött az újabb csapás. A magas fordulatszámú centrizés egy jókora löketet adott a körömlakkos batyunak, ami jókora zajjal landolt a kövön. Persze nem úsztam meg ennyivel. Naná, hogy összetört az egyik üvegcse. Mérgemben kiszanáltam az egész batyutartalmat. Apa örülni fog :D
Fürdőszobai romeltakarításom közepette Zalán valamit nagyon elnyomkodott a monitoron, éktelen sivítással adta tudtomra, hogy elment a mese. De nem csak a mese ment el, hanem az egész monitor éktelen piros-rózsaszín egyvelegben pompázott. Azt hiszem a fejem is hasonló színezetet ölthetett, mert egyetlen szem magzatom néma szipogással húzta meg magát az ágyon. Pedig még csak rá sem mordultam tőlem nem megszokott módon.
Némi próbálkozás után minden beállítást rendben találva, hirtelen a vörös köd átváltott kéken villódzó förtelemmé. És jött a világi felismerés.... nesze neked technika.... kontakthiba. Némi piszkálás a csatlakozónál és láss csodát, visszatértek a színek. Közben Zalán teljes kétségbeesésében bealudt.
Persze az ebéd közben hősiesen fortyogott a tűzhelyen. Jött a következő felsimerés, elfogyott a szerecsendió (lehet, hogy szerencsedió ??? és a hiánya felelős a mai nap halmozódó "szerencsétlenségeiért"???). Ez legyen a legkisebb bajom.
Leves összepempősít, behabar, tűzről levesz. Vissza a gépezet elé. Képernyőkímélő bekapcs. Egérre semmi reakció. Billentyűzet szintén nuku eredmény. Újraindít..... "Keyboard error or  No keyboard detected"
Felkötöm magam.... Mi jön még???? Vérnyomás vagy 200, de legalább a gyerek alszik.
Ruha kitereget, következő adag berak. Most ütemesen zakatol a mosógép. A PC kussol, a monitor feketén mered a semmibe. Még jó, hogy itt ez a laptop. Remélem ez nem akar kitolni velem....
Nem tudom mi a jobb.... MÁR  CSAK vagy MÉG egy fél nap van hátra a maiból.

Bezárva

Zalán valahova elrejtette a lakáskulcsom. De úgy frankón. Persze én elengedtem apát, azzal, hogy vigye csak nyugodtan magával a kulcsát. Bezárt, annak rendje és módja szerint. Én optimista voltam, hogy kb két perc alatt meglesz a saját. De aztán rá kellett jönnöm, hogy ostromállapotok között ez több tíz perces (Zalán kreativitásától függően, akár több órás) felderítési akció lesz..... Sebaj, így legalább biztosan tip-top lesz a lakás :D

Egy mozgalmas nap

És íme.... megint sikerült géphez keverednem és írni.

Reggel nyakunkba vettük a várost, mert nekem turkálózhatnékom támadt. Elmentünk a kedvenc Nagyvárad téri turiba, ahol az eladók mindig régi ismerősként fogadnak. Zalán is imádja őket, ők is ezt a kópét. Ma az egyik csajnak (inkább néni, de ne sértegessük :)) még rajzolt is. Na meg harsogta, hogy "a bajátoooom".
Mostanában szereti ezt a szót. De szerencsére megválogatja ki a barátja.

Délután kis szusszanás után újra elindultunk, hogy találkozzunk a picibabás csajokkal. Ágival, Zsanóval és Zsanó párjával töltöttünk két kellemes órát az Auguszt Pavilonban.
Zalán roppantul élvezte a helyzetet. Persze produkálta is magát. A végére az asztal tetején mászkált, Zsanó haját kócolta és bepróbálkozott azzal is, hogy bekukkantson a trikója alá. Megint túltengett a tesztoszteron....

Én nagyon jól éreztem magam, remélem lesz még folytatás. 

*Y*

Nem, nem tűnt el az előző bejegyzés óta a lelkesedés és az elhatározás, miszerint minden nap helyzet jelentek. Csak hát az idő az, amiből a legkevesebb van. Tegnap sikerült minden mást csinálni, így a naplózás esett áldozatul.

Délelőtt egy szerdai hirtelen ötlettől vezérelve ellátogattunk Érdre az egyik picibabás családhoz. Megismerkedtünk Eszterrel és Marcival. Zalán roppantul élvezte a helyzetet. Eleinte még ment a visszafogott szeretgetés, de ahogy egyre otthonosabban érezte magát és ahogy fáradt, úgy jött ki belőle a kis vadóc.
Köszönjük Eszternek a kellemes délelőttöt! Remélem még sokszor megismételjük és Marcinak idővel lesz lehetősége elégtételt venni az én ördögömön.
Dél körül indultunk haza, naná, hogy ördi bealudt a buszon (pontosabban már a megállóban kiütötte magát), így jó sport volt a 40 fokban hazaérni.

Pihenésképp én is beszunyókáltam vele....

Mama jött hozzánk estére, hogy Z-re vigyázzon, amíg mi apával és Lacusékkal (+ sokan másokkal) moziba megyünk. Végre!!! Hip-hip hurrá!!!! Egy kis szusszanás. Na de a film azért nem volt egy könnyű limonádé.
Eredet (Inception) Di Caprióval az élen. Nem szerettem a kis nyálképűt, de határozottan pozitív irányba halad.
A sztori, a látvány, a színészek.... minden a helyén volt. Csak ne kellene még napokig agyalni a részleteken....
Azt hiszem még néhányszor megnézzük ezt a filmet további elemzés céljából :)

Reggel szokásos mókuskerék, apa dolgozni, mi itthon. Elmentünk mamával és Z-vel biciklizni, amiből persze nyafi lett, mama cipelte a biciklit, én meg mentem Z után. (na jó, néha mamával cseréltünk is)

Most a jól megérdemelt délutáni alvás van, így tudom pótolni ami tegnap elmaradt. A terjedelem felér 2 napival :)

ÉS akkor arról még nem is ejtettem szót, hogy holnapra is van már program. Újra picibabás csajokkal, de most megint újakkal. Már alig várom, hogy beszámolhassak róla milyen a virtuális barátnőkkel egy nagyon is valóságos találkozás ;)

Ez most csak rólam szól :)

Néha jönnek a nagy elhatározások, hogy na akkor mától minden másképp lesz :)

Ez a mai nap is ilyen. Biztos a front. Most az a legújabb, hogy márpedig néhány sort minden nap írni fogok.
Mint ahogy most teszem is. Történés nagyjából semmi, délelőtt lusti, némi pakolászás, meg küzdés Zalánnal. Szerencsére ő kidőlt, így most jöhet az aktív tevékenykedés. Ez a másik, ami nagy elhatározás. Háziasodom. Mert kell(ene).
Na meg a torna. A nyaralás alatt felkúszott aljasan 3 kg. Nem elég az a +30 felesleg. Még annak a fránya 3-nak is vissza kellett mászni. Na de újra szigorúan diétázunk. Így a 2 nap alatt visszament 2 kg. Még 10x ennyinek kellene leolvadni. Ennek érdekében végre használatba vettem a step padot. Érzem is a nem létező izmaimon.
De komolyan mondom jól esik. Így hát csinálom. Csakazértis.
Majd meglátjuk meddig tart az elszántságom :D:D:D
Még jó, hogy apa mellettem van, szeret és támogat. Ez megadja a kellő löketet ;)

Apró csodák

Ha van egy szusszanásnyi időm, előkerülnek a gyöngyök. Ez a szerelem úgy tűnik nem múlik el.
Csak idő legyen rá. A nyaralás alatt sikerült néhány órát rászánni erre a szenvedélyemre. Elégedettséggel töltött el a végeredmény :)

Meglepetés

Jó kapni és jó adni. Én jobban szeretem az utóbbit.
Meglepődtem, amikor ma az e-mailjeim között egy emléklapot találtam a kedvenc oldalamtól.

Akkor még inkább, amikor ugyanezt a főoldalon is viszontláttam.

És jött a hirtelen ötlet. Ha már van küldés funkció a szerkesztés mellett, miért ne lepnék meg vele valakit. Valahogy egyértelmű volt, hogy ki lesz az, akinek készítek egy ilyen kis apróságot. Nem is gondoltam, hogy mekkora öröm lesz ez a címzettnek.
Barbeque volt az első olyan - klészi után szabadon - "virtuális barátnő", akihez beköltözött a pocaklakó, aki mára már egy csodás 7 hetes kis hercegnő. Már a születése utáni első képek is elvarázsoltak, így egyértelmű volt, hogy őt meg kell örökíteni.
Barbi volt olyan kedves és megörökítette blogjában ezt a kis történetet.

http://pocaklakoval.blogspot.com/2010/07/meghatodtam.html

Engem pedig meghatott, hogy meghatódott.
Jó érzés adni :D:D:D:D

Haladunk, haladunk....

Nem csak a pihenésre volt jó a Balatonnál eltöltött hét. Zalán végleg elhagyta a pelenkát. Bátran jelenthetem ki, hogy szoba és ágytiszta. Reggel amint felébred, szalad bilire. De semmi baleset. Útközben ügyesen szól, ha pisilni, kakilni kell. Ügyesen vissza is tudja tartani, ha nem tudunk azonnal megállni.
De aminek még jobban örülünk Apával, hogy egyik napról a másikra elmaradt a cumizás. Már nem tolja lendületesen a szájába az ujját még elalvásnál sem.

Egyik öröm a másik után. És persze nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy igazi dumagép a fiatal úr.

A mai szösszenetünk:

Anya:
          Zalán, mit tegyek a tésztára?
Zalkó:
          Olyan piros, paradicsomos sajtos mutyit.

Tanul a gyerek az már egyszer szent :D:D:D

Nyaralódtunk

Egy teljes hét távol a nagyváros zajától.... Leszámítva Zalán kezdeti pörgését és a hasogató fájdalmat deréktájt, nagyszerű hetet töltöttünk együtt hármasban.
A legnagyobb élmény természetesen Zalánnak volt a Balaton a maga nyüzsgésével, a hatalmas vízzel és a végtelen szabadsággal. Nekünk is kijutott azért a pihenésből, mert a nagy szabadság jól lefárasztotta a mi örökmozgó manónkat. Így délutánonként jutott nekünk is az alvásból. De hogy az ember tiszta nem normális, az látszik abból, hogy Akaliban egy percig sem volt fárasztó Zalán reggel 5 órai ébresztése. Itthon meg minden bajunk van ha fél 7-kor kukorékol.
Az akali strand mellett jártunk Balatonfüreden, ahol jót sétáltunk az egykori hangár helyén kialakított üzletsoron, megnéztüka  vitorláshajókat és felfedeztük a nyaralás csúcspontjának számító tuti pancsoldát a mólónál.
A kövezés alól sugarakban tör fel a víz, amik között kisebb-nagyobb gyerekek szaladgálnak. Mi első nap természetesen "csak" sétálni indultunk, így fürdő gatya híján Zalán, ahogy ő mondja, "fütyisen" ment a többiek közé. Hamar felkeltettea  járókelők figyelmét. Nem csak hogy pucér fenékkel szaladgált, de teli vigyorral ült rá minden egyes vízsugárra egy kicsit csapatni a popóját. E mellett mosolyt csalt az arcokra azzal is, hogy a hozzá hasonló korú kiscsajoknál azonnal bepróbálkozott. Az egyik csajszit úgy lesmárolta, mint annak a  rendje. Nekem potyogtak a könnyeim a  röhögéstől. De nem voltam vele egyedül. Szerencsére a másik anyuka nem vette zokon egyetlen magzatom eme heves ostromát.

A füredi látogatást még kétszer ismételtük meg, mindannyiszor bezsebelve a Zalánt illető elismerő pillantásokat és dicsérő megjegyzéseket. Ez kimondottan jót tett az egomnak :D

Megállt a tudomány....

Bekövetkezett amitől tartottam, de titkon sejtettem. Dokival ugyan még nem beszéltem, de tudom a progeszteron eredményem. Kemény 1,9 a 10, de inkább 15 helyett :( Ebből BMC lesz. Kavarognak a gondolatok, de majd lesz valahogy. Az azért nyugtat, hogy szerintem időben lépünk. Az, hogy mi áll most előttünk, csak a jó ég tudja. Guszti tudománya, ahogy ő mondta, itt véget ért, ezt már endokrinológus dolga lesz rendbe tenni.

Zalán tökéletesen halad a szoba és ágytisztaság felé. Már 3 éjszaka aludt pelus nélkül, pisimentesen. Persze azért akad néha bibi is. Ma a délutáni mély, hosszú alvás alatt csak becsorgott az a fránya. Na de nem hiszem, hogy megy ez bárkinek is balesetmentesen :D Büszke vagyok a krampuszra, hogy ilyen ügyes.

Újabb aranyköpések

Ébredés után Zalánra rájött a mehetnék. Mivel épp a pelusról leszokás időszakában vagyunk, napközben nincs pelus, meztelen popsival szaladgál a lakásban. Egyszer csak kitlálta, hogy menjünk játszótérre. Hozta és ügyesen felvette a cipőjét, de amúgy alul semmi.
Miután a cipők a helyükre kerültek, büszkén elémállt és közölte:

- Anya, fütyisen megyek a játszótérre.

Majd amikor mondtam neki, hogy kis türelmet kérek, morcosan megjegyezte:

- Sose nem érünk belső játszótérre!

Rossz idő-rossz kedv

Annyi tervem van, azt sem tudom mivel kezdjem. De ez a borús idő a kedvemet is azzá teszi. Semmihez semmi kedvem :(
Már jó rég elhatároztam, hogy Zalánnak "patchworkölök" egy faliképet. Tároló funkcióval megtoldva, hogy ne kelljen állandóan aknakeresőt játszani a szobában. Az anyagok szépen sorakoznak a dobozban, de a varrásig valahogy nem jutok el :(
A másik nagyon meg akarom csinálni dolog egy babzsákfotel. A szabásminta tuti jó, letölthető netről. Itt mentségemre szóljon, hogy ugyan hála Éva (canty) anyukájának és Évának, csodás bútorszövet darabok gyűlnek, ezek még nem elegek az áhított fotel elkészítéséhez.
A varrás mellett persze akad szép számmal más terv is. A másik nagy szerelem: gyöngyfűzés. Sorakoznak a szebbnél szebb gyöngyök, mintának sem szenvedem hiányát, de ez sem akarózik.
A hétvégi orvosi ügyelet várója megihletett, jött az ötlet, csináljunk üvegmatricákat. Ez a legmacerásabb számomra, de összeszedem magam és ez is meglesz.
Jó lenne a mondókák mellé saját rajzokat tenni. Legyen különleges a mese. Csak végre lenne meg a hozzá való KEDV! Ez valahogy most nincs. Talán ha jobb idő lesz, ez a punnyadós kedv is elszáll.

Addig is írogatok, legalább most ez nem marad el :D

Ez történt a hétvégén....

A hétvégét újra itthon töltöttük. Pénteken letudtam az utolsó vizsgám, remélem eredményesen. Este Lacus köszöntés a Négyszáz névre hallgató kocsmában. Meccshangulat, cigifüst, amúgy teljesen rendebn volt az este. Zalkó nyanyóéknál aludt, másnap kivitték Pilisbe. A valódi szabad szombatunkat  maximálisan kihasználtuk. Megvettük végre a rég áhított ágyunkat a hálószobába. Az összeszerelés is a vártnál gyorsabban ment. Ketten minden jobban működik :)
Aztán még egy kis kiruccanás C&A-ba, papó szülinapi ajándék beszerző körútra. Az is sikerrel zárult.
Este Zalkó nem volt a helyzet magaslatán, amikor hazajött nyanyóékkal. Kétszer is hányt egymás után. Éjjel így a tervekkel ellentétben nem az új ágyon aludtunk, hanem hármasban a nappaliban. Reggelre sem javult a helyzet. Maradt a bágyadtság, bújás, csillogó szemek. Szerencsére most már láz és hányás nélkül.
Nem hagyott nyugodni, hogy az örökmozgó kis zsizsikem csak kókadozik, így célba vettük a budai ügyeletet. Egy kedves fiatal doktornéni alaposan megvizsgálta (már amennyire az üvöltéstől tudta), de semmi konkrétat nem talált. Valószínű valami vírus bujkál benne. Na meg némi szorulás bántja a pocakot.
Amikor hazajöttünk már kicsit élénkebb volt a krampusz. Enni ugyan nem akart, de hamar kiderült annak is az oka. Közölte, hogy fáj a szája. Először nem értettük, de aztán közreműködő volt és sikerült megtalálni a fájdalom forrását. Szegénykémnek egy afta éktelenkedik az ínyén. Nem csoda, hogy küzdés minden falat.
De ezt is megoldjuk. Kamillateával kettőt ütünk egy csapásra. Talán segít az afta eltüntetésében és még a pocaknak is.
Ez utóbbi gyorsan bejött. Némi téblábolás és bilikerülgetés után közölte Zalkó, hogy földre jön a kaka. Már úgy voltam vele, bárhova, csak jöjjön. De az én szentem ügyes manó lévén csak a bilibe küzdötte ki. Volt is taps meg dicséret. És persze neki a megkönnyebbülés.
A napok nem telnek el egy-egy aranyköpés nélkül. A mai aktuális mosolyfakasztó a következő volt:
- Anya, segíts!!! Nem bírom felállítani magam!

????

Sok sok kérdőjel.... Ma végre sikerült beszélnem Gusztival, megnézte az eredményeim. De sehol semmi. Minden lényeges érték a helyén van. Mondhatni minden tökéletes. De valami valahol mégsincs rendben :( Közölte, hogy az ő tudománya itt véget ért. Még megvárjuk mi lesz a closty hatása, aztán ha nem lépünk előbbre, akkor marad a BMC. Ez nem hangzik túl jól, de garantáltan eredményesebb lehet :)
Még egy vérvétel lesz 29-én, az teszi fel majd az i-re a pontot :)
Addig azért mi megtesszük a magunkét. Hátha az lesz a leghatékonyabb :D:D:D:D:D

Pihi

Lezajlottak a hétvégi számonkérések. A pénteki eredményére még várni kell, de a szombati mumus abszolválva :) Már elvleg csak egy van hátra. Pedagógiai kutatásmódszertan. Remélem az is könnyen vehető akadály lesz.
A hétre pihit szavaztam magamnak. Legalábbis hétvégéig. Ha apa itthon lesz, talán sikrül valamennyit haladni.

Közben a babaprojekttel is haladunk előre. Újabb lépés a norcolut-emelt clostil páros. Kedden voltam vérvételen (az sem telt el eseménytelenül :D), péntekre lesz eredmény. Izgatottan és kíváncsian várom. Már jó lenne biztosat tudni. Na persze közben sem tétlenkedhetünk ;)

Vizsga hegyek

Tegnap letudtam az andragógiát, érdekes volt. Majd meglátjuk mennyire lett eredményes. Igazi idióta feladatsor, kakukktojás kereséssel, ami 7 pontos feladat. 33% eséllyel, hogy beletrafálok. Na azért tanultam is. De a véleményem megvan a kurzusról is és a vizsgáról is. Bele sem merek gondolni milyen lett volna egy szóbeli.... De majd megtudom azoktól, akik a mellett döntöttek :D

Ma oktatáspolitizálok és gazdálkodom 2-től. A hátam közepére nem kívánom. Közgazdaságtan a java, amihez én nagyjából nulla vagyok. Na jó a lényeg azért talán megvan. De erről konkrétat majd 4 körül :D:D:D Remélem addigra túlleszek rajta. Ha sikerül, este ünnepelünk :D

Vizsga után irány Eplény, ahol ma van Gyereknap. Zalánt tegnap elvitték mamáék busszal, hogy ott lehessen. Neki nagyon nem hiányzunk az elmondások szerint, nekünk annál inkább az ő kis hisztimorcivigyor feje :D

Mellékesen hatott a norcolut, reggel megjött, így megint reményekkel telve vágunk neki a hónapnak. Remélem a clostilbegyt is teszi a dolgát. A többi meg már csak rajtunk (nem) múlik.

Telnek a hónapok....

Jó rég szántam rá magam az írásra, pedig mindig történik valami.
A legfontosabb, hogy Zalán 2 éves lett. Nagyon édi volt, ő volt, aki a leghangosabban harsogta a "Boldog születésnapot" a köszöntésekor.
A dumálással is fejlődünk ezerrel. Nem győzzük kapkodni a fejünket a megjegyzéseket hallva. :)
Persze nem csak a kellemes dolgok vannak. Vége a szorgalmi időszaknak, jönnek a vizsgák. "Csak" három tárgyból kérnek számon, de egyik rosszabb, mint a másik. Azért próbálok kitartani.

ÉS persze itt van a nagy kérdés, mi a frász van velem, hogy csak nem akar beállni a ciklusom. Mit beállni??? Egyáltalán azért küzdünk, hogy legyen. Az első norcolut-clostilbegyt kúra nem hozott eredményt. Most itt a második kör. Igazi kísérleti nyúlnak érzem magam. De talán alakul valami. Remélem. Jövő héten vérvétel, hormonvizsgálat, terheléses cukor, pajzsmirigy értékek.... próbáljuk kideríteni mi lehet az ok. Nagyon bízom benne, hogy az eredményekkel okosabbak leszünk. Az igazi viszont az lenne, ha összejönne a kistesó.

Költözéspuffogáshócipőmtelevan........

Már a 2. éjszakát töltöttük az új otthonunkban. A dobozok és zsákok száma jelentősen lecsökkent, de még akad bőven pakolászni való.
Sajnos nem sikerült veszekedés és sértődés nélkül megúszni a költözést. Persze köze nincs a költözésnek és a puffogásnak egymáshoz. Csak épp nem vagyunk egyformák. De hogy ne érezzem már olyan jól magam ütközőként, még kaptam egy adagot, hogy milyen rossz és nemtörődöm anya vagyok.......
Na de túlteszem magam ezeken és megyek rendbe szedni amit lehet.