Ez történt a hétvégén....

A hétvégét újra itthon töltöttük. Pénteken letudtam az utolsó vizsgám, remélem eredményesen. Este Lacus köszöntés a Négyszáz névre hallgató kocsmában. Meccshangulat, cigifüst, amúgy teljesen rendebn volt az este. Zalkó nyanyóéknál aludt, másnap kivitték Pilisbe. A valódi szabad szombatunkat  maximálisan kihasználtuk. Megvettük végre a rég áhított ágyunkat a hálószobába. Az összeszerelés is a vártnál gyorsabban ment. Ketten minden jobban működik :)
Aztán még egy kis kiruccanás C&A-ba, papó szülinapi ajándék beszerző körútra. Az is sikerrel zárult.
Este Zalkó nem volt a helyzet magaslatán, amikor hazajött nyanyóékkal. Kétszer is hányt egymás után. Éjjel így a tervekkel ellentétben nem az új ágyon aludtunk, hanem hármasban a nappaliban. Reggelre sem javult a helyzet. Maradt a bágyadtság, bújás, csillogó szemek. Szerencsére most már láz és hányás nélkül.
Nem hagyott nyugodni, hogy az örökmozgó kis zsizsikem csak kókadozik, így célba vettük a budai ügyeletet. Egy kedves fiatal doktornéni alaposan megvizsgálta (már amennyire az üvöltéstől tudta), de semmi konkrétat nem talált. Valószínű valami vírus bujkál benne. Na meg némi szorulás bántja a pocakot.
Amikor hazajöttünk már kicsit élénkebb volt a krampusz. Enni ugyan nem akart, de hamar kiderült annak is az oka. Közölte, hogy fáj a szája. Először nem értettük, de aztán közreműködő volt és sikerült megtalálni a fájdalom forrását. Szegénykémnek egy afta éktelenkedik az ínyén. Nem csoda, hogy küzdés minden falat.
De ezt is megoldjuk. Kamillateával kettőt ütünk egy csapásra. Talán segít az afta eltüntetésében és még a pocaknak is.
Ez utóbbi gyorsan bejött. Némi téblábolás és bilikerülgetés után közölte Zalkó, hogy földre jön a kaka. Már úgy voltam vele, bárhova, csak jöjjön. De az én szentem ügyes manó lévén csak a bilibe küzdötte ki. Volt is taps meg dicséret. És persze neki a megkönnyebbülés.
A napok nem telnek el egy-egy aranyköpés nélkül. A mai aktuális mosolyfakasztó a következő volt:
- Anya, segíts!!! Nem bírom felállítani magam!