2010. július 20., kedd

Nyaralódtunk


Egy teljes hét távol a nagyváros zajától.... Leszámítva Zalán kezdeti pörgését és a hasogató fájdalmat deréktájt, nagyszerű hetet töltöttünk együtt hármasban.
A legnagyobb élmény természetesen Zalánnak volt a Balaton a maga nyüzsgésével, a hatalmas vízzel és a végtelen szabadsággal. Nekünk is kijutott azért a pihenésből, mert a nagy szabadság jól lefárasztotta a mi örökmozgó manónkat. Így délutánonként jutott nekünk is az alvásból. De hogy az ember tiszta nem normális, az látszik abból, hogy Akaliban egy percig sem volt fárasztó Zalán reggel 5 órai ébresztése. Itthon meg minden bajunk van ha fél 7-kor kukorékol.
Az akali strand mellett jártunk Balatonfüreden, ahol jót sétáltunk az egykori hangár helyén kialakított üzletsoron, megnéztüka  vitorláshajókat és felfedeztük a nyaralás csúcspontjának számító tuti pancsoldát a mólónál.
A kövezés alól sugarakban tör fel a víz, amik között kisebb-nagyobb gyerekek szaladgálnak. Mi első nap természetesen "csak" sétálni indultunk, így fürdő gatya híján Zalán, ahogy ő mondja, "fütyisen" ment a többiek közé. Hamar felkeltettea  járókelők figyelmét. Nem csak hogy pucér fenékkel szaladgált, de teli vigyorral ült rá minden egyes vízsugárra egy kicsit csapatni a popóját. E mellett mosolyt csalt az arcokra azzal is, hogy a hozzá hasonló korú kiscsajoknál azonnal bepróbálkozott. Az egyik csajszit úgy lesmárolta, mint annak a  rendje. Nekem potyogtak a könnyeim a  röhögéstől. De nem voltam vele egyedül. Szerencsére a másik anyuka nem vette zokon egyetlen magzatom eme heves ostromát.
A füredi látogatást még kétszer ismételtük meg, mindannyiszor bezsebelve a Zalánt illető elismerő pillantásokat és dicsérő megjegyzéseket. Ez kimondottan jót tett az egomnak :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése