Költözéspuffogáshócipőmtelevan........

Már a 2. éjszakát töltöttük az új otthonunkban. A dobozok és zsákok száma jelentősen lecsökkent, de még akad bőven pakolászni való.
Sajnos nem sikerült veszekedés és sértődés nélkül megúszni a költözést. Persze köze nincs a költözésnek és a puffogásnak egymáshoz. Csak épp nem vagyunk egyformák. De hogy ne érezzem már olyan jól magam ütközőként, még kaptam egy adagot, hogy milyen rossz és nemtörődöm anya vagyok.......
Na de túlteszem magam ezeken és megyek rendbe szedni amit lehet.

Költözünk

Eljött hát a nagy nap. A készülődésben megint kimaradt sok jó pillanat naplózása.
Azért felidézek néhányat :) Zalán egyre többet beszél. A pakolás miatt kicsit többen aludtunk nálunk, mint a fekvőhelyünk befogadóképessége, így vendégágyat vetettünk be. Zalán egyfolytában ismételgeti, hogy "vendé'ágggggyyyyy". Rákapott a hosszú szavakra. Az első az ásványvíz volt, aztán jött a mentőautó, erkélyajtó. Tegnap pedig már komplett mondattal állt elő. "Süt a nap." Az első mondat. Alany és állítmány. Hiánytalan és hibátlan :D De tud még olyanokat is, hogy kéjek széppppen, köszi szépppppen, tessék, és kéjjjjek szépppen pinde' csocsiiiiii, vagyis kérek szépen kinder csokit. A színekkel is jó barátságban van, ami az ő korábban még nagyon nem jellemző. Sőt! Magabiztosan azonosítja az autók színeit. Piros, zöld, kék, sárga, narancs, néha barna. Az alapszínek egyértelműen mennek :D
Nem csak szavak állnak össze benne zseniálisan, de a mondókákat is betéve tudja. Sőt, már kombinál is :) A dolgozzatok legények végén a "repül a repül a" után kacagva vágja rá, hogy APA!!!!!
Már tudja a saját nevét is, néha hajlandó is elárulni. Zaltóóóóóó. Persze ha kérem....
"- Kicsim, mond meg a mamának hogy hívnak....
 - Senki!!!"
Ha valamire nem akar válaszolni, akkor ez a standard válasz. Senkiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!
Önmagához képest tök jól bírja a költözési felfordulást. Örülök, hogy ilyen értelmes és tudja, érzi, hogy mikor ne bújjon bele a kisördög.
Most már célegyenesben vagyunk. Még pár dolog várja a helyét, de a nehezén túl vagyunk. Már ami a bepakolás részét illeti. Délután jönnek a hórukkok és visznek mindent. Aztán jön majd megint a nehéz rész.
Mindenkit meghallgatni, hogy mit hova rakjunk és végül dönteni....... aztán persze tenni, tenni, tenni. Pakolni, pakolni, pakolni.
Tegnap jött a Com-os ember és bekötötte a netet. Naprakészek leszünk ott is :D
Igyekszem szorgosan írogatni, ha lezajlik a költözési mizéria már nyugisabban fog menni talán.

Ez+Az

Megint eltelt egy csomó idő anélkül, hogy vettem volna a fáradságot arra, hogy írjak.  Pedig zajlik az élet.
Pénteken megyünk lakásbirtokba venni. Már az egész család rá van kattanva a költöztetésre. Nekem borsózik a hátam, ha arra gondolok, hogy mennyi nyűg lesz vele. De hamarosan túl leszünk rajta. Próbálom észben tartani mi mindenre kel/ene odafigyelni. Tuti, hogy a javát elfelejtem mire eljön az idő.
Na de azért élünk is. Voltunk csoporttársakkal kicsit kikapcsolni. Vicces volt :) Úgy döntöttük meg kell ismételni. Arra viszont már apát is viszem magammal :D Pénteken névnapozni megyünk. Hamar megtaláltuk az alkalmat, hogy mikor is legyen az újabb kiruccanás.

Hívtak a melóhelyre kismama talira, lesz kick off, meg minden gyönyörűség a kismamák visszailleszkedéséhez, felzárkóztatásához. Mindig tudtam, hogy jó hely. Csak az időpontok bajosak :( A suli miatt kivitelezhetetlen, hogy ott legyek. Pedig nagyon-nagyon jó lenne.

Itthon még mindig egyhangú. Reggelente mesét nézünk, bár Vekerdy megmondta, hogy nem tesz jóóóót. Ebben nem osztom a véleményét. Zalán beszédét érezhetően fejleszti, persze válogatjuk, hogy mit nézhet. JA és beszélünk is hozzá :D:D:D:D Na de a Miki egér játszótere még számolni is megtanította. Én magamtól tuti nem álltam volna neki számoltatni. A héten megint újabb szavakkal örvendeztetett meg minket. Vasárnap mamáék és Krisztiék voltak nálunk, Zalán nagyon figyelmesen vette sorra a lehetséges innivalókat. Felismeri és meg is nevezi őket: bor, sör, ásványvíz :) Tegnap játék közben egyszer csak azt közölte, hogy "mentőautó"...... Ma pedig az úja lakás képeit rendezgettem, amikor rábökött a monitorra és tisztán mondta, hogy "szoba". Most meg nyúz, hogy építte, építte, vagyis irány építeni. A lego nagy kedvenc. Én pedig nem menekülök. Minden nap építünk. Garázst, tornyot, vonatot, ami épp jön.
Persze mellette önző dög vagyok, mert minden nap teszek róla, hogy jusson idő egy kicsit kreatívkodni. Ez az elmúlt hetekben megint a gyöngyfűzést jelenti. Szépen gyarapodik a készlet. Névnapomra is benyújtottam az igényt néhány swarowski gyöngyre vagy gyöngyös könyvre. :)

Eltelt egy újabb hétvége

Szombaton kihasználtuk, hogy végre van egy "nyugodt" hétvégénk itthon. Elkezdtünk rákészülni a költözésre. A könyveinket banános dobozokba pakoltuk. Már előre félek mi lesz, amikor a többi cuccot kell rámolni :( Nem vagyok egy kimondott házitündér :(
Délután vásárolni voltunk, átvettük a 3 hete befoglalt mozijegyeinket az Avatarra. Némi átszervezés során kerültem én is a képbe. először úgy volt, hogy a fiúk mennek csak.
Vasárnapra azt terveztük, hogy szánkózni megyünk, de Zalán természetesen pont akkorra aludt be, amikor menni akartunk. Így ez elmaradt. Volt helyette este közös vacsora nyanyóéknál. Aztán Zalánnak alvás, nekünk meg Avatarozás este 1/4 11-től. Hát nem volt semmi végigülni a 3 órás 3D-t. IMAX-ben néztük, mert hát sznobizmus mindenek felett, nem jó simán mezei 3D-ben. :X Az agyam csúnyán túlpörgött, a vetítés közben nem jöttek a tünetek, mint szédülés, émelygés, de elaludni negyon nem bírtam. Ennek köszönhetően nem vagyok ma a helyzet magaslatán. Ma voltunk intézni az utolsó bankos dolgokat, holnap elutalják a lakás hitelrészét. Végre! Hipphipp hurrá!!! Jöhet a fizetős időszak. Az APEH is megküldte az utolsó szeretetcsomagját az illetékmegfizetés részletfizetési kérelmünkre. Apának 24 hónapot szavaztak meg. Hát, a semminél több. Már csak ki kell gazdálkodni a mindenféle törlesztésre valót.

De hogy jót is írjak a mai napról, voltunk a gyerekekkel szánkózni. Nagyon édik voltak. Zalán a kapitány a szánkón. Édesem nagyon vicces volt a hazafele vezető úton. Szemébe sütött a nap, ő meg mint aki jól kiütötte magát előrebukott a szánkón, a fejét az első keresztvasra döntötte. Azt hittem bealudt, pedig csak megoldotta a napellenzést :)

És a végére még egy kis adalék.... hat a norcolut. Úgy tűnik végre megjön és indulhat a tesóprojekt :) De nem akarok semmit elkiabálni.......

Babatali

Sikeresen hazaértünk. Azt hiszem többször kellene összeszabadítani a gyerkőceinket. Zalán önmagát meghazudtolva csendben eljátszott a vonatokkal, autókkal, nagy szeretetében nem esett túlzásokba és nem harapott meg senkit :)
Erik és Réka hatalmasat nőttek amióta utoljára találkoztunk. Nagyon kellemes volt a délután. Köszönjük Ági!!!
Néhány képet is sikerült készíteni, de Murphy megint dolgozott, mert itthon lecsekkoltam az elemet a gépben mielőtt elindultunk, de természetesen kb 6 kép után megadta magát. Szerencsére Éva rutinosabb volt, így tőle is begyűjtöm majd a délutánról készült fotókat.
Addig is néhány ízelítőül.....

Próbálom magamra erőltetni, hogy rendszeresen írjak. Nem törekszem az elmúlt időszak eseményeinek felsorolására, inkább a jelenre koncentrálok. Egy ideje megszállt a Facebook őrület. Nem telik el nap, hogy ne nézzek rá.
A mai nap 1 falat élet dobása a következő volt:
´Olvass el naponta néhány igaz szót, bölcs gondolatot, szép verset. Olyant, amit neked írtak. Hallgass olyan zenét, melyet nem a káosz, hanem egy magasabb rend szült. Könnyű megkülönböztetni, mert az utóbbi szép. Hozd helyre magad naponta. A légkör, amelyben élsz, szennyes. Tele van negatív adással, fullasztó, boldogtalan, koszos gondolattal. De te nézz a magasba, s hangold magad a nap sugarára. És ne felejts el esténként fölnézni az égre, hogy újra és újra eszedbe jusson: a végtelen gyermeke vagy.´

Ez nagyon tetszik.
Na de azért zajlik az élet is. Alig egy óra múlva Zalánnak randija van. Találkozunk Csengével és anyukájával, hogy aztán közösen menjünk tovább Ágiékhoz, az ikrekhez. Igazi mini babatali lesz végre. Már ki vagyunk éhezve egy kis társaságra.

Persze minden más is van velünk.
Lakásügyintézés ezerrel, apa bankolt reggel, hétfőn megyünk 1-re aláírni a várhatóan utolsó papírokat. Ha az is megvan, akkor már csak az átvétel és a költözés van hátra.Este apa hazahozza a dobozokat, amiket a kedvenc Lidl-nk emberei pakoltak össze nekünk. Lassan megkezdődhet a pakolászás.

Közben nem vagyok a helyzet magaslatán. Kedden elfogyott a Norcolut-om (mert hát a ciklusom teljesen összeomlott, meg kell hozni, nincs mese), így most bármelyik pillanatban jöhet az áldás. Szerintem attól zizi a fejem is. A hasam is fájogat. Csak remélni tudom, hogy nem délután jön a meglepetés. Valahogy nem örülnék neki.Most megyek ebédeltetni, aztán este még jön a képes beszámoló a krampuszokról :) Addig egy kis előzetes Csengével még tavaly nyárról..... azóta mindketten hatalmasat nőttek ;)

Telnek a napok, hónapok

Zalán születésétől rengeteg idő telt el. Mindent nagyon gyorsan és ügyesen kezdett csinálni. Pár hetesen már emelgette a fejét, 3 hónaposan megfordult. Fél évesen felállt a kiságyban, nagyjából két hét alatt pedig megtanult ülni, felállni, kúszni. 9 és fél hónaposan indult el. Először a bútorok mentén kapaszkodva, majd a fal mellett tapogatózva, végül felbátorodott és megindult minden támasz nélkül. Kimaradt az életünkből a kézen fogva lépegetés. Nagyon keveset próbálkozott így. Már akkor is makacs volt és nem akart segítséget. Ez azóta is így van. Evésnél sem tűri, ha valaki segíteni próbál neki.
Sok érdekes élmény marad ki sajnos ebből az írásból, amiket nehéz már pontosan felidézni. Az első mosolyról készült képet azért ideteszem. Mindig öröm visszagondolni milyen édes kis szuszogó gombóc volt.
Mostantól kezdve próbálok minden fontos családi eseményt rögzíteni. Remélem sikerrel járok :)

Család született

Igazi szerelemgyerekként érkezett a mi kis manónk. 2008.márciusában szűk családi körben házasodtunk össze. Akkor azt hiszem nem is bírtam volna többet :) Rá 2 hónapra 1 hetes túlhordással május 7-én éjfél után 5 perccel született meg a mi szemünk fénye. Sosem fogom elfelejteni azt a napot.
Kedd reggel volt, apa még reggel elindult dolgozni. Már arra készültünk, hogy másnap reggel jelentkezem a kórházban, befektetnek és megindítják a szülést. Napközben éreztem, hogy "valami van". Délben felhívtam apát, hogy jöjjön, mert lehet, hogy szülünk. Nem tudtam, hogy amit érzek, az már fájás, vagy sem, csak annyit éreztem, mintha görcsölne. Felhívtam a szülésznőt is, hogy mit csináljak. Azt javasolta, hogy feküdjek bele egy kád meleg vízbe, ha tényleg fájásaim vannak, akkor felerősödik, ha nem, akkor a vízben enyhülni fog. Amikor apa hazaért én belemerültem a vízbe. Volt, hogy enyhült a fájdalom, volt, hogy erősödött. Apa szorgalmasan mérte az időt, de teljesen összevissza éreztem. Volt, hogy 5-6 percenként, de aztán fél óráig semmi. Így telt a délután, de nem nyugodtam, újra hívtam a szülésznőt. Abban maradtunk, hogy este menjek be a kórházba, megnéz. Így is tettünk, a cuccok a kocsiban, ki tudja mi lesz alapon. Kati megnézett, azt mondta, szerinte max másnap lehet baba, nyugodtan menjek haza. Közben jött az ügyeletes doki és beintett, hogy nem megyek már sehova egyhetes túlhordással. Akkor tudatosult bennem igazán, hogy órák kérdése és szülni fogok.

A mai napig hálás vagyok a szülésznőnek, mert nem kellett a vajúdóban apa nélkül töltenem az időt. A nőgyógyászat egy üres szobájában kaptunk helyet. Elrendezkedtünk, de nekem egyre inkább fájt. Feszített, fájt a derekam, apa kitartóan masszírozta egy hidegvizes törölközővel. Alig 1 órát töltöttünk a szobában, amikor beindultak az események. Elment a nyákdugó, majd irtózatos hányinger jött rám és persze ki is dobtam a taccsot. Erre a szülésznőm mosolyogva csak annyit mondott, hogy az jóóóóóóó, mehetünk a szülőszobára. Mindez este 10 óra körül történt. Akkor már a falat kapartam és minden korábbi elvemet feladva üvöltöttem a fájdalomtól. Már csak azért könyörögtem, hogy szedjék ki belőlem a gyereket. 11-kor jött a dokim, aki közölte, hogy ezeket a hangokat szereti. Hát én akkor nem tartottam ezt olyan örömtelinek. De szerencsére minden gyorsan történt. Korábban féltem az ismeretlentől, attól tartottam, hogy valamiért nem megy majd simán. De mindenki segített. Fájdalomcsillapító nélkül, minden pillanatot érezve jutottunk el addig a csodás pillanatig, amikor megszületett a mi szemünk fénye. Hihetetlen katarzis volt az a pillanat. Ahogy kibújt, elmúlt minden korábbi fájdalom és nehézség. Éjfél után 5 perccel baba és anya született. Teljes önkívületi állapotba kerültem. A lepény nem akart olyan könnyen megválni tőlem, így komoly 45 perces küzdelem következett. A szülésznő már a műtőt javasolta, de szerencsére a doki nem adta fel olyan könnyen. Eljutott a tudatomig, hogy még nincs vége. A maradék erőmmel próbáltam segíteni, hogy a lepény is megszülessen, mert nem akartam kés alá feküdni. Én préseltem, a doki a karjával teljes erővel nyomta a hasam, míg együttes küzdelemmel sikerrel jártunk. Megérte a fájdalmat.
Közben apa végig nézte, ahogy lefürdették és megmérték a kis csöppünket. Vicces volt, mert megkérdezték, hogy mi lesz a baba neve, de még azt sem tudtam, hogy fiú lett-e vagy kislány. Akkor derült ki, hogy apa sem tudja :) Merthogy nem arra figyelt. Amikor kérdeztem, hogy akkor mi is, akkor nézett újra a manóra és közölte, hogy "Tökös!" Egy gyönyörű 4 kilos, 61 centis fiúnk született. Azon napon mi is újjászülettünk.

2007, amikor minden eldőlt

Júliusban összeköltöztünk. Ez volt az első lépés a közös jövőnk felé.
Szorgos hangya módjára minden nap utazgattam Budapestről Székesfehérvárra. Minden nap új kihívás a munkahelyen, új élmények szerelmemmel. Egyik nap augusztus végén szokásos ebéd kiruccanásunkkor a kolléganőm elejtett egy megjegyzést miután nem tudtam megbirkózni az amúgy nagyon guszta kajámmal: Nem vagy Te terhes??? Ááááá, dehogy tudtam le egy mondattal. De az agyam elkezdett kattogni. Mi van ha mégis???? Sosem volt rendszeres a ciklusom. Volt, hogy 2 hónap kimaradt. Aztán meg megjött rendesen. Most is így volt, kimaradt, de nem aggódtam miatta. Valahogy mégis más érzés volt. Magam megnyugtatására vettem egy tesztet, de negatív lett. Nem nyugodtam bele. Ott motoszkált bennem a kisördög, hogy ez most MÁS. A következő teszt is negatív lett. Kezdtem lemondani róla, hogy baba van a pocakomban és jött a pánik, hogy biztosan valami bajom van. Gyuri minden egyes alkalommal végig izgulta velem a tesztelést. Talán ő még nálam is csalódottabb volt, amikor egyetlen csík árválkodott a kijelzőn, de nyugtatgatott, hogy nincs baj. Bő 2 hét telt el, amikor a 3. tesztet is megcsináltam. A leírás szerinti időn belül megint csak egy csík volt az ablakban. Csalódottságomban ott hagytam a fürdőszobában. Legnagyobb meglepetésemre amikor újra bementem és rápillantottam ott volt halványan a második csík is. El sem akartam hinni. A bizonyosság kedvéért újat teszteltünk, akkor már határozottan mutatta, amit addig el sem mertünk hinni. Mégis lakik valaki odabent :) Szeptember 26-án voltam dokinál, akkor már 10 hetes volt Bogyókánk. A terhesség egy kisebb riadalmat leszámítva probléma nélkül zajlott. A 23.héten apával 4D uh-n is bekukkantottunk a mi kis manócskánkhoz. Jó visszagondolni azokra a hónapokra.
A végére olyan voltam, mint egy bálna :) Egyszer egy nő meg is kérdezett, hogy ikreim lesznek-e :)

Hol is kezdjem????

Ha le akarnám írni mi minden történt velem a röpke 28 év alatt azt hiszem nagy fába vágnám a fejszém. Így nem is idézem fel azokat az éveket, amikor még csak keresgéltem a helyem a világban. Úgyis csak a szépre emlékezem. Kezdem onnan, amikor értelmet nyert minden :)
Túl néhány keserédes kapcsolaton, 2006-ban teljes elkeseredés állapotában egy chat oldalon akadtunk egymásra az én szerelmemmel. Éjszakákba nyúló csevegések, majd telefonhívások következtek. Hamar megtaláltuk a közös hangot. Akkor még 120 km választott el minket egymástól. Mindig úgy gondoltam kis országban nincsenek nagy távolságok. Ez bizonyosságot nyert, mert nem jelentette akadályát annak, hogy kialakuljon közöttünk valami.
Minden olyan gyorsan történt. Megkaptam amire minden nő vágyik. Egy szerető társat találtam, akivel minden perc öröm.

Minden kezdet nehéz

Egyszer volt, hol nem volt..... így kellene kezdenem :)

De jöjjön a miért!

Nem vagyok egy konformista lény, nem szeretek beállni a sorba. Először jött a "csakazértsem" érzés, annyian írnak blogot a környezetemben, most tényleg én is egy legyek a sok közül? De aztán jöttek az érvek, végül győzött az, hogy jó lesz egyszer visszaolvasni ezeket a sorokat. Persze ha nem leszek túl lusta ahhoz, hogy rendszeresen számot adjak a mi kis családunk történéseiről. De ígérem, igyekezni fogok ;)