Most csak egy rövidet jelentkezem, mert ez kihagyhatatlan.
Ülök a gépnél, épp egy levél kellős közepén vagyok. Zalán odarohan hozzám:
- Anya, jött a kakiiiiiii!
Miután nem ugrottam rögtön, megismételte kissé indulatosan:
- Anya, jött a kaki, nem érted???!
2010. augusztus 31., kedd
2010. augusztus 30., hétfő
Egy eseménytelen nap
Na most csak azért jelentkezem, mert egyszer megfogadtam, hogy minden nap helyzetjelentek. Persze ez nem sikerül, de most kivételesen eszembe jutott.
A rossz idő bezárt minket a lakásba. Nem voltam elragadtatva. Mosó masa vaoltam, 3 adag figyel a szárítón.
Zalán kivételesen nem tombolt nagyon, jól elvoltunk. Vonatoztunk, rajzoltunk, kicsit lementünk a garázsba és követ szedtünk a földszinten, hogy majd azokra festünk. No de majd holnap délelőtt. Meglepjük apát valami kis "made by Zalán" dologgal.
Persze eltökörésztem az időt. Hétvégén kiválogattuk a ruháimat, van pár, amit el kéne teszveszelni. De ahhoz képeket is kéne gyártani rőluk. Lehet, hogy érdemesebb lenne előbb lemenni és a tárolóban lévő ruhákat is kiválogatni. Aztán meghírdetni olcsón, hogy vigyék a fenébe.
No meg kellene venni könyvespolcot és a tárolóban pihenő, bedobozlot könyveket méltó helyre rámolni.
Jajjjjj, annyi minden kellene.
No de a sok eseménytelenség közepette találtam néhány jónak tűnő gyerekprogramot Zalán felesleges energiáinak levezetésére.
Az egyes számú cél: http://egyszervolt.hu/ajanlo/muzsikas-gyermektanchaz_22914.html
Remélem sikerül kedvet csinálni hozzá másoknak is!
A rossz idő bezárt minket a lakásba. Nem voltam elragadtatva. Mosó masa vaoltam, 3 adag figyel a szárítón.
Zalán kivételesen nem tombolt nagyon, jól elvoltunk. Vonatoztunk, rajzoltunk, kicsit lementünk a garázsba és követ szedtünk a földszinten, hogy majd azokra festünk. No de majd holnap délelőtt. Meglepjük apát valami kis "made by Zalán" dologgal.
Persze eltökörésztem az időt. Hétvégén kiválogattuk a ruháimat, van pár, amit el kéne teszveszelni. De ahhoz képeket is kéne gyártani rőluk. Lehet, hogy érdemesebb lenne előbb lemenni és a tárolóban lévő ruhákat is kiválogatni. Aztán meghírdetni olcsón, hogy vigyék a fenébe.
No meg kellene venni könyvespolcot és a tárolóban pihenő, bedobozlot könyveket méltó helyre rámolni.
Jajjjjj, annyi minden kellene.
No de a sok eseménytelenség közepette találtam néhány jónak tűnő gyerekprogramot Zalán felesleges energiáinak levezetésére.
Az egyes számú cél: http://egyszervolt.hu/ajanlo/muzsikas-gyermektanchaz_22914.html
Remélem sikerül kedvet csinálni hozzá másoknak is!
2010. augusztus 27., péntek
Egy vicces délután Csengével
Ma délután eljöttek hozzánk Csengéék. Zalán semmit nem aludt, így elég keservesen, Csenge molesztálósan indult a délután. Aztán amikor lementünk játszóterezni, enyhült a parázs hangulat.
A mai nap vicces megszólalása:Egy anyuka ül a homokozó szélén, előtte egy picurka baba kenguruban. Zalán fáradtan odabújik hozzám:
-Anya! Álmos vagyooook! Én is szeretnék táskában aludni!!! :)
Ízelítőül a nagy játszóterezés utáni közös pancsiról egy kép:
Némi ügyintézés miatt megcéloztuk este a Mammutot. Apa valamilyen isteni sugallat hatására nem Zalánt, hanem a gyerekülést kezdte kikapcsolni amikor odaértünk. Természetesen ezt orvoslandó haza fele induláskor vissza kellett kötni. Zalán a gyerekülésben, apa fölé hajolva küzd a biztonsági övvel.
- Bekötöm a gyerekülést.
- De apa sötét!!!
Egyre gyakoribbak az ilyen kis kacagtató megszólalások. Aki még nem élte meg nem tudja, hogy minden nyűge mellett mekkora öröm egy ilyen kis krampusz. Igazi humor és szeretetzsák :D
2010. augusztus 26., csütörtök
Zalán féle szösszenetek
Válogatás nélkül, az elmúlt hetek terméseiből (lehet, hogy lesz ismétlés benne... no de inkább többször, mint egyszer sem)
Asztalnál ülve:
Z: Anya béka!
A: És apa?
Z: Apa is béka.
A: És Te is béka vagy?
Z: (sértődötten) Én Zalkó vagyok!!!
Apa altat. Együt fekszenek a nagy ágyon, apa karja óvón Zalán felett. Amikor már elég rég óta síri csend honol a szobában, bekukkantok és halkan beszólok:
-Apa!
Erre Zalán megszólal a sötétben:
- Pszzzzz! Apa alszik. (és tényleg :D)
Találkoztunk a lánnyal, akivel a nőiportálon ismerkedtem meg.
Azóta Zalán emlegeti:
- Hol van a Veti (Szveti) csaj????
IKEA pénztárnál állunk sorban:
- Pénztáros csaj!!!! IKEA-s pénztáros csaj!
Asztalnál ülve:
Z: Anya béka!
A: És apa?
Z: Apa is béka.
A: És Te is béka vagy?
Z: (sértődötten) Én Zalkó vagyok!!!
Apa altat. Együt fekszenek a nagy ágyon, apa karja óvón Zalán felett. Amikor már elég rég óta síri csend honol a szobában, bekukkantok és halkan beszólok:
-Apa!
Erre Zalán megszólal a sötétben:
- Pszzzzz! Apa alszik. (és tényleg :D)
Találkoztunk a lánnyal, akivel a nőiportálon ismerkedtem meg.
Azóta Zalán emlegeti:
- Hol van a Veti (Szveti) csaj????
IKEA pénztárnál állunk sorban:
- Pénztáros csaj!!!! IKEA-s pénztáros csaj!
Lusta anyu akcióban
Rájöttem, hogy pocsék kapcsolattartó vagyok. Időm mint a tenger, de valahogy megfeledkezek arról, hogy jelentkezzek azoknál, akik egy kicsit is fontosak nekem.
Noszogatásra persze mindig jelt adok magamról.
Ez a hozzáállás köszönhető nagyrészt annak, hogy nehezen bízom meg az új emberekben.
Végre rászántam magam, hogy kiírjam magamból, ami sokáig nyomasztott.
Kezdem az elején. Neten, unalmas perceimben ráakadtam egy babás oldalra, ahol számos sorstárssal hozott össze az élet. Hamar kiderült, hogy van egy anyuka, hasonló korú babával, alig 10 perc sétára tőlünk. Ez még a IX.kerületben volt. Ő is punnyad, én is punnyadok, mi lenne, ha közösen csinálnánk. Egy ideig ment is minden, szinte minden nap séta, játék, miegymás. Persze közben árasztotta magából a keserűséget, hogy a párja nem dolgozik, féltékenykedik, az anyja ellene van, 2 gyerekkel 38 nm-en nyomorog, kevés a GYES, merthogy ő sem dolgozott szülés előtt. Tudom milyen az, amikor meg kell húzni a nadrágszíjat, valahol átéreztem a problémáit. Megbíztam benne, örültem, hogy a személytelen Budapesten találtam egy "társat", barátnőt. Soha senkinél nem néztem, hogy honnan jött, milyenek a körülményei. Az embert keresem mindenkiben.
Aztán jöttek érdekes helyzetek. Volt, hogy több anyukával indultunk ki a Margit szigetre. Volt egy frissen csatlakozó anyuka, akinek cuki félvér kislánya van. Modellkedik, fotózásokra viszik, szóval az a kategória, aki mellett lehet egy kicsit szürke egérként is csillanni. A "barátnő" közölte, hogy majd ŐK elmennek érte a Blahára és mi menjünk szépen külön, majd a szigeten találkozunk. Az útvonalunk ugyanaz volt, ő a Ferenc körúttól, mi a Mester utcától indultunk. Kb 5 percet kellett volna ránk várnia. Amikor megkérdeztem miért nem tudunk együtt menni, neki állt feljebb.
Aztán később a párjától jöttek kellemes fórumbejegyzések. Soha nem megnevezve, de célozgatva, hogy mert egyesek sírnak a súlyuk miatt (szülés utáni 30 kg felesleggel az ember lányát csak foglalkoztatja, hogy tán nem egészséges ez az állapot és valamit tenni kéne ellene... vagy csak én vagyok ilyen fene nőből???), jött az, hogy minek tanulni, anélkül is lehet tisztességesen nevelni egy gyereket. Na itt megint előjöttek az értékrendbeli különbségek.
Akadt konfliktus amiatt is, hogy nem fogtam a kis klikk pártját a babás oldalon. Nem tudok azonosulni azzal a gondolattal, hogy ha az üzemeltető kedves, közvetlen valakivel, akkor az már köteles kivételezni is a "törzsgárdával".Én úgy gondolom ugyanolyan egy vagyok, mint a huszonkilencezer-nyolcszázhetvenhét másik. No meg nem gondolom azt, hogy az adminnak szórakozás az oldal üzemeltetése. XD
Szóval szép lassan elmaradoztak a séták, ha kerestem lekoptatott, aztán amikor rákérdeztem először fórumon, hogy mi baja, megint csak azzal jött, hogy nincs baja, csak ezer a dolog. Amikor felhívtam, letagadtatta magát/ vagy a férje tagadta le... a lényeg majdnem ugyanaz. Aztán egyszer sikerült összeakadni vele chaten, ahol válogatott mocskolódásokat vágott a fejemhez, hogy mit képzelek én magamról, hogy hogy beszélek vele, mit megengedek magamnak. Mint akit leforráztak... Akkor sem értettem és most sem értem mivel érdemeltem ezt ki. Néha van, hogy akaratlanul megbántok másokat, mert kibújik a jobbik énem, de olyankor le lehet állítani. Persze amikor kérdeztem, hogy mégis mit ártottam neki, mi az ami miatt esetleg bocsánatot kellene kérnem (merthogy ez sem esik nehezemre, ha tudom, hogy mit toltam el), arra már nem jött válasz csak a fikázás. Amikor a kinőtt ruhatáram felét elvitte nem voltam rossz. No de még a történtek után sem sajnálom tőle, ő legalább hasznát veszi.
Csak szarul esett, hogy vannak még ilyen nem éppen gerinces emberek, akik nem merik felvállalni, hogy szemtől szembe rendezzék a nézeteltéréseiket. Persze mindig könnyebb hátulról, sunyi módon támadni.
Mára már azt hiszem kihevertem ezt a részét az életemnek, de okozott pár álmatlan, sírós éjszakát. Bízom benne, hogy ez a viselkedés legalább neki megérte.
No de most jön az akcióóóóóóóós rész :) Elegem lett abból, hogy nincs egy megbízható barátnő a közelemben. (Leszámítva Évát, akit imádok, csak jó lenne többször összejönni. Lehet, hogy csak a számat kéne járatni??????) Játszótéren csak a klikkek vannak, esetleg egy-egy rövidke beszélgetés erejéig akadnak anyukák, de semmi extra.
No, tegyünk ez ellen valamit..... Beírtam a gugliba, hogy "barátnőt keresek". Legnagyobb meglepetésemre kidobott jó néhány találatot. Köztük a női portált is. No nekem sem kellett több... Ha férjet sikerült találni a netnek hála, akkor menni fog ez barátnővel is. A fent vázoltnál nagyobb pofáraesés csak nem jön.
És úgy tűnik működik. Két emberrel kezdtem levelezni, az egyik egy 6 éves leányzó anyukája Csepelről, a másik csaj egy energiabomba a nyóckerből :)
És lássatok csodát, ma találkoztam is Szvetivel :D Ő a lendületes. Elmentünk az Örs vezérre az IKEA-ba. Tök jó volt, hogy kirángatott. Kellemes társaság volt, remélem mi sem mentünk gyerekestül az agyára.
Zalán egy megtestesült angyal volt, azt hittem pedig idegbajt kapok majd tőle, de szót fogadott, rendesen jött velünk, nem tűnt el. Azt hiszem érezte rajtam, hogy feldobódtam. És tényleg... úgy érzem, hogy mééééééééééég ilyet sokat-sokat-sokat!!!! :D:D:D:D
Kellemesen elfáradtam, de ott egye meg a fene! Ha kell, minden nap lefáradok :D:D:D:D
Noszogatásra persze mindig jelt adok magamról.
Ez a hozzáállás köszönhető nagyrészt annak, hogy nehezen bízom meg az új emberekben.
Végre rászántam magam, hogy kiírjam magamból, ami sokáig nyomasztott.
Kezdem az elején. Neten, unalmas perceimben ráakadtam egy babás oldalra, ahol számos sorstárssal hozott össze az élet. Hamar kiderült, hogy van egy anyuka, hasonló korú babával, alig 10 perc sétára tőlünk. Ez még a IX.kerületben volt. Ő is punnyad, én is punnyadok, mi lenne, ha közösen csinálnánk. Egy ideig ment is minden, szinte minden nap séta, játék, miegymás. Persze közben árasztotta magából a keserűséget, hogy a párja nem dolgozik, féltékenykedik, az anyja ellene van, 2 gyerekkel 38 nm-en nyomorog, kevés a GYES, merthogy ő sem dolgozott szülés előtt. Tudom milyen az, amikor meg kell húzni a nadrágszíjat, valahol átéreztem a problémáit. Megbíztam benne, örültem, hogy a személytelen Budapesten találtam egy "társat", barátnőt. Soha senkinél nem néztem, hogy honnan jött, milyenek a körülményei. Az embert keresem mindenkiben.
Aztán jöttek érdekes helyzetek. Volt, hogy több anyukával indultunk ki a Margit szigetre. Volt egy frissen csatlakozó anyuka, akinek cuki félvér kislánya van. Modellkedik, fotózásokra viszik, szóval az a kategória, aki mellett lehet egy kicsit szürke egérként is csillanni. A "barátnő" közölte, hogy majd ŐK elmennek érte a Blahára és mi menjünk szépen külön, majd a szigeten találkozunk. Az útvonalunk ugyanaz volt, ő a Ferenc körúttól, mi a Mester utcától indultunk. Kb 5 percet kellett volna ránk várnia. Amikor megkérdeztem miért nem tudunk együtt menni, neki állt feljebb.
Aztán később a párjától jöttek kellemes fórumbejegyzések. Soha nem megnevezve, de célozgatva, hogy mert egyesek sírnak a súlyuk miatt (szülés utáni 30 kg felesleggel az ember lányát csak foglalkoztatja, hogy tán nem egészséges ez az állapot és valamit tenni kéne ellene... vagy csak én vagyok ilyen fene nőből???), jött az, hogy minek tanulni, anélkül is lehet tisztességesen nevelni egy gyereket. Na itt megint előjöttek az értékrendbeli különbségek.
Akadt konfliktus amiatt is, hogy nem fogtam a kis klikk pártját a babás oldalon. Nem tudok azonosulni azzal a gondolattal, hogy ha az üzemeltető kedves, közvetlen valakivel, akkor az már köteles kivételezni is a "törzsgárdával".Én úgy gondolom ugyanolyan egy vagyok, mint a huszonkilencezer-nyolcszázhetvenhét másik. No meg nem gondolom azt, hogy az adminnak szórakozás az oldal üzemeltetése. XD
Szóval szép lassan elmaradoztak a séták, ha kerestem lekoptatott, aztán amikor rákérdeztem először fórumon, hogy mi baja, megint csak azzal jött, hogy nincs baja, csak ezer a dolog. Amikor felhívtam, letagadtatta magát/ vagy a férje tagadta le... a lényeg majdnem ugyanaz. Aztán egyszer sikerült összeakadni vele chaten, ahol válogatott mocskolódásokat vágott a fejemhez, hogy mit képzelek én magamról, hogy hogy beszélek vele, mit megengedek magamnak. Mint akit leforráztak... Akkor sem értettem és most sem értem mivel érdemeltem ezt ki. Néha van, hogy akaratlanul megbántok másokat, mert kibújik a jobbik énem, de olyankor le lehet állítani. Persze amikor kérdeztem, hogy mégis mit ártottam neki, mi az ami miatt esetleg bocsánatot kellene kérnem (merthogy ez sem esik nehezemre, ha tudom, hogy mit toltam el), arra már nem jött válasz csak a fikázás. Amikor a kinőtt ruhatáram felét elvitte nem voltam rossz. No de még a történtek után sem sajnálom tőle, ő legalább hasznát veszi.
Csak szarul esett, hogy vannak még ilyen nem éppen gerinces emberek, akik nem merik felvállalni, hogy szemtől szembe rendezzék a nézeteltéréseiket. Persze mindig könnyebb hátulról, sunyi módon támadni.
Mára már azt hiszem kihevertem ezt a részét az életemnek, de okozott pár álmatlan, sírós éjszakát. Bízom benne, hogy ez a viselkedés legalább neki megérte.
No de most jön az akcióóóóóóóós rész :) Elegem lett abból, hogy nincs egy megbízható barátnő a közelemben. (Leszámítva Évát, akit imádok, csak jó lenne többször összejönni. Lehet, hogy csak a számat kéne járatni??????) Játszótéren csak a klikkek vannak, esetleg egy-egy rövidke beszélgetés erejéig akadnak anyukák, de semmi extra.
No, tegyünk ez ellen valamit..... Beírtam a gugliba, hogy "barátnőt keresek". Legnagyobb meglepetésemre kidobott jó néhány találatot. Köztük a női portált is. No nekem sem kellett több... Ha férjet sikerült találni a netnek hála, akkor menni fog ez barátnővel is. A fent vázoltnál nagyobb pofáraesés csak nem jön.
És úgy tűnik működik. Két emberrel kezdtem levelezni, az egyik egy 6 éves leányzó anyukája Csepelről, a másik csaj egy energiabomba a nyóckerből :)
És lássatok csodát, ma találkoztam is Szvetivel :D Ő a lendületes. Elmentünk az Örs vezérre az IKEA-ba. Tök jó volt, hogy kirángatott. Kellemes társaság volt, remélem mi sem mentünk gyerekestül az agyára.
Zalán egy megtestesült angyal volt, azt hittem pedig idegbajt kapok majd tőle, de szót fogadott, rendesen jött velünk, nem tűnt el. Azt hiszem érezte rajtam, hogy feldobódtam. És tényleg... úgy érzem, hogy mééééééééééég ilyet sokat-sokat-sokat!!!! :D:D:D:D
Kellemesen elfáradtam, de ott egye meg a fene! Ha kell, minden nap lefáradok :D:D:D:D
Hosszú hétvége
Hosszú, megtoldva apának plussz két nap szabadsággal, hogy papának segítsen. Semmi nem lett a tervezett nyár végi kikapcsolódásból, de a segítség jobban kellett, mint nekünk a Balatonban ázni. Arra lesz még lehetőség. Ha nem, akkor meg megcélozzuk valamelyik jóléti (wellness) létesítményt. Igazán ránk férne, de kicsit várni kell vele.
No de kanyarodjunk vissza a vidéki napokhoz.
A nővérem zizi, megint megszállta valami bogár. Csípi a szemét, hogy nekem kicsit kényelmesebben alakul az életem. Remélem hamar elmúlik. Nekem sem minden fenékig tejföl. A jót nem adják ingyen. De nem is részletezem, mert csak felbosszantom magam. Ha tehetném változtatnék az ő helyzetén, de nem tehetem :S
No de kanyarodjunk vissza a vidéki napokhoz.
A nővérem zizi, megint megszállta valami bogár. Csípi a szemét, hogy nekem kicsit kényelmesebben alakul az életem. Remélem hamar elmúlik. Nekem sem minden fenékig tejföl. A jót nem adják ingyen. De nem is részletezem, mert csak felbosszantom magam. Ha tehetném változtatnék az ő helyzetén, de nem tehetem :S
A nagy munkában azért volt egy búcsú vasárnap Eplényben. Minden várakozást alulmúlt. Nem voltak kirakodók, csak pár búcsús cigány céllövöldével meg gyerek körhintával. Pedig azt ígértük Z-nek, hogy kap egy dobot a búcsúban. Hát nem kapott.... Ellenben horror áron ringlisezhetett.
2010. augusztus 19., csütörtök
Hova tovább...
Új útra léptünk. Sikerült beszélni a Guszti által ajánlott dokinővel. Hát van egy stílusa. De nem is ez a lényeg. Szeptember 6-ra adott időpontot. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy magánrendelésre, úgyhogy felköthetem a gatyám. No meg nyithatjuk a pénztárcánkat. Az első találkozóra elmegyünk, de én függővé tettem a továbbiakat attól, hogy mennyit kér. No meg, hogy milyen esélyeket jósol annak, hogy mennyi idő kell a sikerhez. Én optimista vagyok, hogy nem kell sok :)
Pláne, hogy amikor Guszti most levette a tenyésztést, közölte, hogy olyan a helyzet, mintha épp most ovulálnék. (épp azt állapította meg a leletek alapján, hogy nincs ovuláció) Lehet, hogy mégis???? Húúúú, az szuper lenne. Rajtunk nem múlik a gyerekprojekt, az tuti. Hősiesen nyúzzuk egymást :D Szeptember 6-ig kiderül. Ha volt pé, akkor addigra illik megjönnie, ha meg sikeresek voltunk egy halovány második csík a minimum :) Na de nem örömködök előre. Már lélekben felkészültem a mindenféle vizsgálatra.
Pláne, hogy amikor Guszti most levette a tenyésztést, közölte, hogy olyan a helyzet, mintha épp most ovulálnék. (épp azt állapította meg a leletek alapján, hogy nincs ovuláció) Lehet, hogy mégis???? Húúúú, az szuper lenne. Rajtunk nem múlik a gyerekprojekt, az tuti. Hősiesen nyúzzuk egymást :D Szeptember 6-ig kiderül. Ha volt pé, akkor addigra illik megjönnie, ha meg sikeresek voltunk egy halovány második csík a minimum :) Na de nem örömködök előre. Már lélekben felkészültem a mindenféle vizsgálatra.
2010. augusztus 16., hétfő
Csajos percek
Rájöttem, hogy nem hülyeség, amikor azt mondják, jót tesz az ember lányának, ha néha szán magára pár percet (órát). Zalán mellett szigorúan csak alvás idő alatt lehet bármire is időt szakítani. Így hát önző voltam. Hagytam csapot papot, hadd fusson a lakás. Úgy döntöttem, most kényeztetés jön. Kellemes fürdő, arcpakolás, arctisztítás, pedikűr, manikűr és lehuppantam az én kincseimmel, amiket apától kaptam és elmélyültem a sminkelés rejtelmeiben.
A végére határozottan jól éreztem magam :D
Heti egyveleg
Megint megfeledkeztem a jó nevelésről. Eltelt úgy több, mint egy hét, hogy egy szót sem írtam ide. Pedig teltek a napok és még eseménytelennek sem mondhatnám őket.
Hol is maradt abba a történet..... Csepelen voltunk. Jó rég volt.
Volt egy tuti kis pókerparti itt nálunk, persze a fiúk megint kihúzták magukat a buliból. Era és Kriszti párostul alkották velünk a társaságot. Hajnali 3-ig bírtuk az iramot. Zalán is pörgött ezerrel, azóta is emlegeti Erát és Krisztit. Naná, hogy a csajokat. Valahogy Sanya és Bálint annyira nem hagyott mély nyomot benne.
Csütörtökön Norbi volt nálunk, végre saját szememmel is meggyőződhettem róla, hogy még él. Ideje volt :)
Pénteken itt voltak mamáék, Krisztiék, Csodák palotájáztunk. Aztán este apával irány Eplény, merthogy szombaton falunap. Egy kicsit ellátogattunk Zircre a betyár napra is, de nem volt egy nagy eresztés. A falunap sem, de az otthon mégiscsak otthon. Megnéztük a "Nagybácsit", aztán egy operett egyveleg következett. Zalán volt a központban. Pörgött, forgott, rázta a popóját. A végére persze színpadra keveredett.
Vasárnap pihi, héfő hajnalban indulás haza. Hoztuk magunkkal mamát is, mivel megérdemelt Sziget jeggyel ajándékozott meg apa minket. Este Kispál búcsúkoncert, meggondolatlanul sikerült a 3. sorig jutni a darálóban. Persze hamar elfogyott a lendület meg az állóképesség (igazából a levegőnek volt híjja, no meg nem gerjedtem a hozzám cuppanó izzadt, büdös, félmeztelen szőrös manuszokra). Kellemesen elfáradtam, no meg napokig izomlázban égtem. De legalább nem gazdagodtam kék-zöld foltokkal :)
A hét többi napja nagyjából eseménytelenül telt. Üvegkavicsot hajtottunk, lustálkodtam, néha, ha rám jött a háziaskodhatnék mostam, teregettem, pakoltam. Erre is jobban kellene koncentrálnom :)
A kitartó kutakodás eredményre vezetett, apa pénteken vett nekem szép kerek, színes kavicsokat. Persze amilyen hülye vagyok, gyöngyökkel együtt levittem magammal Eplénybe, de damilt elfelejtettem eltenni mellé.... így nem készült új alkotás.
Hol is maradt abba a történet..... Csepelen voltunk. Jó rég volt.
Volt egy tuti kis pókerparti itt nálunk, persze a fiúk megint kihúzták magukat a buliból. Era és Kriszti párostul alkották velünk a társaságot. Hajnali 3-ig bírtuk az iramot. Zalán is pörgött ezerrel, azóta is emlegeti Erát és Krisztit. Naná, hogy a csajokat. Valahogy Sanya és Bálint annyira nem hagyott mély nyomot benne.
Csütörtökön Norbi volt nálunk, végre saját szememmel is meggyőződhettem róla, hogy még él. Ideje volt :)
Pénteken itt voltak mamáék, Krisztiék, Csodák palotájáztunk. Aztán este apával irány Eplény, merthogy szombaton falunap. Egy kicsit ellátogattunk Zircre a betyár napra is, de nem volt egy nagy eresztés. A falunap sem, de az otthon mégiscsak otthon. Megnéztük a "Nagybácsit", aztán egy operett egyveleg következett. Zalán volt a központban. Pörgött, forgott, rázta a popóját. A végére persze színpadra keveredett.
Vasárnap pihi, héfő hajnalban indulás haza. Hoztuk magunkkal mamát is, mivel megérdemelt Sziget jeggyel ajándékozott meg apa minket. Este Kispál búcsúkoncert, meggondolatlanul sikerült a 3. sorig jutni a darálóban. Persze hamar elfogyott a lendület meg az állóképesség (igazából a levegőnek volt híjja, no meg nem gerjedtem a hozzám cuppanó izzadt, büdös, félmeztelen szőrös manuszokra). Kellemesen elfáradtam, no meg napokig izomlázban égtem. De legalább nem gazdagodtam kék-zöld foltokkal :)
A hét többi napja nagyjából eseménytelenül telt. Üvegkavicsot hajtottunk, lustálkodtam, néha, ha rám jött a háziaskodhatnék mostam, teregettem, pakoltam. Erre is jobban kellene koncentrálnom :)
A kitartó kutakodás eredményre vezetett, apa pénteken vett nekem szép kerek, színes kavicsokat. Persze amilyen hülye vagyok, gyöngyökkel együtt levittem magammal Eplénybe, de damilt elfelejtettem eltenni mellé.... így nem készült új alkotás.
Szombaton Balatonalmádiban töltöttük a napot. A Volán vízitelepén volt egy kis ereszd el a hajamat. Na jó csak képletesen. Zalán élvezte a legjobban. Szabadban, jó levegőn, tele játékokkal. a legjobb az egészben az volt, hogy a játékokat a nap végén a gyerekek magukkal vihették. Így gazdagodtunk egy tollas szettel, egy szivacslabdás tenisszel, egy ragacsos dartsszal, célbadobó játékkal, mini golffal, bubi fújóval és frizbivel. Azt hiszem nem hagytam ki semmit. A mi krampuszunk nem szívbajos. De a többi gyerkőcnek is (legalábbis amelyik nem volt túl mafla) jutott legalább ennyi szuvenír. A legédesebb játszópajtás Hanna volt. Gyönyörű az a kislány. Nemhiába, jó ízlésű gyerekünk van.
Vasárnap punnyadás volt, délután meg irány haza.
És így, ló léptekben eljutottam a mai napig. Eddig eseménytelen a helyzet, leszámítva, hogy estére időpontom van Gusztihoz. Jön a nemszeretem rész. De talán végre továbbléphetünk.
És így, ló léptekben eljutottam a mai napig. Eddig eseménytelen a helyzet, leszámítva, hogy estére időpontom van Gusztihoz. Jön a nemszeretem rész. De talán végre továbbléphetünk.
2010. augusztus 4., szerda
Tanulságos eset
Megint kimaradtak napok. Valahogy a naplózásról csak megfeledkezek. De azért igyekszem, igyekszem.
Tegnap elkövettem egy óriási hibát. (ez persze csak ma derült ki) Csepelre mentünk Éváékhoz, na nem ez volt a hiba, hanem, hogy úgy döntöttem, a hosszú BKV útra tekintettel bepelenkázom az amúgy szoba és ágy tiszta ördögömet. Sokat iszik-sokat pisil-nem bírja ki megfontolással. Félúton elkezdett oltárira üvölteni: pisilniiiiiiiiiiiiiiiii kell, jajj, most mi lesz, jajj, hova pisiljek anya. Elmagyaráztam neki, hogy kapott pelust, abba most kivételesen mehet, mert nem tudunk akárhol megállni, amikor neki pisilni kell. Ennek (én ennek tudom be) a mai folyománya háromszori bepisilés a kisgatyába. Tanultam az esetből. Soha többet nem pelenkázok! (legalábbis Z-t nem) Inkább minden megállónál leszállok vele. Vagy inkább szót fogadok apának és belevágok a vezetés tanulásba.
Egyre többször merül fel, hogy jó lenne, ha lenne jogosítványom.... Azt hiszem, amint lesz rá keret fejest ugrom bele.....
Tegnap elkövettem egy óriási hibát. (ez persze csak ma derült ki) Csepelre mentünk Éváékhoz, na nem ez volt a hiba, hanem, hogy úgy döntöttem, a hosszú BKV útra tekintettel bepelenkázom az amúgy szoba és ágy tiszta ördögömet. Sokat iszik-sokat pisil-nem bírja ki megfontolással. Félúton elkezdett oltárira üvölteni: pisilniiiiiiiiiiiiiiiii kell, jajj, most mi lesz, jajj, hova pisiljek anya. Elmagyaráztam neki, hogy kapott pelust, abba most kivételesen mehet, mert nem tudunk akárhol megállni, amikor neki pisilni kell. Ennek (én ennek tudom be) a mai folyománya háromszori bepisilés a kisgatyába. Tanultam az esetből. Soha többet nem pelenkázok! (legalábbis Z-t nem) Inkább minden megállónál leszállok vele. Vagy inkább szót fogadok apának és belevágok a vezetés tanulásba.
Egyre többször merül fel, hogy jó lenne, ha lenne jogosítványom.... Azt hiszem, amint lesz rá keret fejest ugrom bele.....
2010. július 29., csütörtök
*V*
Ma sem telnek eseménytelenül az órák. Zalán bilizés közben egyszer csak elkezdett hányni. Sugárban jött a cucc. Aztán kisétált a nappaliba, ott mégegyszer. Azt mondta, nem fáj a hasa. Az én gyomrom viszont csúnyán felkavarodott. Sosem volt bajom a szagokkal ennyire. Ez most közel járt a rókázáshoz. Ki kellett fordulnom levegőt venni a takarítás közben. Ha nem lennének peteérés teljes hiányára utaló eredményeim, most azt hinném a depi, gyomorforgás megjelenésére, hogy bogyóka van a dologban. De ki tudja.....
Zalán amúgy elemében van (volt, mert most átmenetileg alszik), a kajával sincs gond, megette a reggeli maradékát, piskótát, betolt két túrórudit és némi ebédre szánt paprikás csirkét. A rizs már annyira nem jött be. Na de talán szunya után. Nagyon nem kéne reggel engedni a követelésének (Gumicukrot/piskótát/színes bogyót ..... stb. akaroooook!!!!) Tuti jót tenne az étvágyának is :)
Még az este lesz küzdős, nyanyóék jönnek vigyázni Zalánra. Már mondtam neki, de a gondolattól is hisztirohamot kapott. Csak egyszer jönnék rá mi a fenétől ilyen....
Hamarosan jönnek Éváék, remélem a közös játék Csengével feldobja. Hacsak nem alussza át a tervezett közös délutánt :D
A közös játék alvással indult, aztán azért lett belőle játszóterezés és vízben dagonyázás.
Az este viszont sajnos úgy telt, ahogy arra számítottam. Hányással és ordítással :(:(:( Zalán részéről, nekünk jó hangulatban, de a manó nyűgje rontott az összhangon.
Zalán amúgy elemében van (volt, mert most átmenetileg alszik), a kajával sincs gond, megette a reggeli maradékát, piskótát, betolt két túrórudit és némi ebédre szánt paprikás csirkét. A rizs már annyira nem jött be. Na de talán szunya után. Nagyon nem kéne reggel engedni a követelésének (Gumicukrot/piskótát/színes bogyót ..... stb. akaroooook!!!!) Tuti jót tenne az étvágyának is :)
Még az este lesz küzdős, nyanyóék jönnek vigyázni Zalánra. Már mondtam neki, de a gondolattól is hisztirohamot kapott. Csak egyszer jönnék rá mi a fenétől ilyen....
Hamarosan jönnek Éváék, remélem a közös játék Csengével feldobja. Hacsak nem alussza át a tervezett közös délutánt :D
A közös játék alvással indult, aztán azért lett belőle játszóterezés és vízben dagonyázás.
Az este viszont sajnos úgy telt, ahogy arra számítottam. Hányással és ordítással :(:(:( Zalán részéről, nekünk jó hangulatban, de a manó nyűgje rontott az összhangon.
2010. július 28., szerda
Borús idő, borús hangulat
Rosszul kezdődött a hét. Az egész hétfő egy katasztrófa volt. Estére off-on voltam. Regenerálandó, gyerek elviselendő tegnap szinte egész nap játszótereztünk, sétáltunk, megmiegymás. A világvége hangulatomon segített is egy kicsit. Az egész napos kintlét miatt elmaradt a napi bejelentkezés.
A mai nap megint a hullámvasút alja felé közelít, szerencsére a hétfőinél kisebb lendülettel. Délelőtt játszótereztünk, aztán irány haza, pancsi, ebéd (leginkább nézegetés, mert Z az istennek nem hajlandó rendesen enni :S:S:S:S).
Sikerült elaltatnom az ördögöt, mondván legyen pihent a megbeszélt Éva-Csenge Millenáris találkozóra. De nem lesz tali, Éva lemondta :( Nem tett jót a lelkemnek. Na de egyeztettünk egy holnap délutánt. Majd akkor feltöltődöm. Pláne, hogy estére Lacusékhoz vagyunk hivatalosak, elvileg beszélgetős, lakásavatós este lesz.
Még megálmodom mi legyen a mai délutánnal. Most rövidtávon, alvásidőben vár rám a romeltakarítás. Olyan a lakás, mint egy ostrom övezet. Egyszemélyes hadsereg végzett pusztítást. Én meg mentem, ami menthető :)
A mai nap megint a hullámvasút alja felé közelít, szerencsére a hétfőinél kisebb lendülettel. Délelőtt játszótereztünk, aztán irány haza, pancsi, ebéd (leginkább nézegetés, mert Z az istennek nem hajlandó rendesen enni :S:S:S:S).
Sikerült elaltatnom az ördögöt, mondván legyen pihent a megbeszélt Éva-Csenge Millenáris találkozóra. De nem lesz tali, Éva lemondta :( Nem tett jót a lelkemnek. Na de egyeztettünk egy holnap délutánt. Majd akkor feltöltődöm. Pláne, hogy estére Lacusékhoz vagyunk hivatalosak, elvileg beszélgetős, lakásavatós este lesz.
Még megálmodom mi legyen a mai délutánnal. Most rövidtávon, alvásidőben vár rám a romeltakarítás. Olyan a lakás, mint egy ostrom övezet. Egyszemélyes hadsereg végzett pusztítást. Én meg mentem, ami menthető :)
2010. július 26., hétfő
Ami elromolhat, az el is romlik
Ez ma hatványozottan igaz. Ha jön, akkor jön csőstül.
Ahogy reggel kezdtem a mai mondandóm, a kulcs felhajtásával indult a nap. Szerencsére azon hamar túlestünk (szó szerint). A szőnyeg rojtjai közé bújt el a kis piszok. De ha már belekezdtünk, szép rendet tettünk a gyerekszobában és többé-kevésbé a nappaliban is.
A szennyestartó segélykiáltásait enyhítendő betettem egy adag mosást. Ekkor jött az újabb csapás. A magas fordulatszámú centrizés egy jókora löketet adott a körömlakkos batyunak, ami jókora zajjal landolt a kövön. Persze nem úsztam meg ennyivel. Naná, hogy összetört az egyik üvegcse. Mérgemben kiszanáltam az egész batyutartalmat. Apa örülni fog :D
Fürdőszobai romeltakarításom közepette Zalán valamit nagyon elnyomkodott a monitoron, éktelen sivítással adta tudtomra, hogy elment a mese. De nem csak a mese ment el, hanem az egész monitor éktelen piros-rózsaszín egyvelegben pompázott. Azt hiszem a fejem is hasonló színezetet ölthetett, mert egyetlen szem magzatom néma szipogással húzta meg magát az ágyon. Pedig még csak rá sem mordultam tőlem nem megszokott módon.
Némi próbálkozás után minden beállítást rendben találva, hirtelen a vörös köd átváltott kéken villódzó förtelemmé. És jött a világi felismerés.... nesze neked technika.... kontakthiba. Némi piszkálás a csatlakozónál és láss csodát, visszatértek a színek. Közben Zalán teljes kétségbeesésében bealudt.
Persze az ebéd közben hősiesen fortyogott a tűzhelyen. Jött a következő felsimerés, elfogyott a szerecsendió (lehet, hogy szerencsedió ??? és a hiánya felelős a mai nap halmozódó "szerencsétlenségeiért"???). Ez legyen a legkisebb bajom.
Leves összepempősít, behabar, tűzről levesz. Vissza a gépezet elé. Képernyőkímélő bekapcs. Egérre semmi reakció. Billentyűzet szintén nuku eredmény. Újraindít..... "Keyboard error or No keyboard detected"
Felkötöm magam.... Mi jön még???? Vérnyomás vagy 200, de legalább a gyerek alszik.
Ruha kitereget, következő adag berak. Most ütemesen zakatol a mosógép. A PC kussol, a monitor feketén mered a semmibe. Még jó, hogy itt ez a laptop. Remélem ez nem akar kitolni velem....
Nem tudom mi a jobb.... MÁR CSAK vagy MÉG egy fél nap van hátra a maiból.
Ahogy reggel kezdtem a mai mondandóm, a kulcs felhajtásával indult a nap. Szerencsére azon hamar túlestünk (szó szerint). A szőnyeg rojtjai közé bújt el a kis piszok. De ha már belekezdtünk, szép rendet tettünk a gyerekszobában és többé-kevésbé a nappaliban is.
A szennyestartó segélykiáltásait enyhítendő betettem egy adag mosást. Ekkor jött az újabb csapás. A magas fordulatszámú centrizés egy jókora löketet adott a körömlakkos batyunak, ami jókora zajjal landolt a kövön. Persze nem úsztam meg ennyivel. Naná, hogy összetört az egyik üvegcse. Mérgemben kiszanáltam az egész batyutartalmat. Apa örülni fog :D
Fürdőszobai romeltakarításom közepette Zalán valamit nagyon elnyomkodott a monitoron, éktelen sivítással adta tudtomra, hogy elment a mese. De nem csak a mese ment el, hanem az egész monitor éktelen piros-rózsaszín egyvelegben pompázott. Azt hiszem a fejem is hasonló színezetet ölthetett, mert egyetlen szem magzatom néma szipogással húzta meg magát az ágyon. Pedig még csak rá sem mordultam tőlem nem megszokott módon.
Némi próbálkozás után minden beállítást rendben találva, hirtelen a vörös köd átváltott kéken villódzó förtelemmé. És jött a világi felismerés.... nesze neked technika.... kontakthiba. Némi piszkálás a csatlakozónál és láss csodát, visszatértek a színek. Közben Zalán teljes kétségbeesésében bealudt.
Persze az ebéd közben hősiesen fortyogott a tűzhelyen. Jött a következő felsimerés, elfogyott a szerecsendió (lehet, hogy szerencsedió ??? és a hiánya felelős a mai nap halmozódó "szerencsétlenségeiért"???). Ez legyen a legkisebb bajom.
Leves összepempősít, behabar, tűzről levesz. Vissza a gépezet elé. Képernyőkímélő bekapcs. Egérre semmi reakció. Billentyűzet szintén nuku eredmény. Újraindít..... "Keyboard error or No keyboard detected"
Felkötöm magam.... Mi jön még???? Vérnyomás vagy 200, de legalább a gyerek alszik.
Ruha kitereget, következő adag berak. Most ütemesen zakatol a mosógép. A PC kussol, a monitor feketén mered a semmibe. Még jó, hogy itt ez a laptop. Remélem ez nem akar kitolni velem....
Nem tudom mi a jobb.... MÁR CSAK vagy MÉG egy fél nap van hátra a maiból.
Bezárva
Zalán valahova elrejtette a lakáskulcsom. De úgy frankón. Persze én elengedtem apát, azzal, hogy vigye csak nyugodtan magával a kulcsát. Bezárt, annak rendje és módja szerint. Én optimista voltam, hogy kb két perc alatt meglesz a saját. De aztán rá kellett jönnöm, hogy ostromállapotok között ez több tíz perces (Zalán kreativitásától függően, akár több órás) felderítési akció lesz..... Sebaj, így legalább biztosan tip-top lesz a lakás :D
2010. július 24., szombat
Egy mozgalmas nap
És íme.... megint sikerült géphez keverednem és írni.
Reggel nyakunkba vettük a várost, mert nekem turkálózhatnékom támadt. Elmentünk a kedvenc Nagyvárad téri turiba, ahol az eladók mindig régi ismerősként fogadnak. Zalán is imádja őket, ők is ezt a kópét. Ma az egyik csajnak (inkább néni, de ne sértegessük :)) még rajzolt is. Na meg harsogta, hogy "a bajátoooom".
Mostanában szereti ezt a szót. De szerencsére megválogatja ki a barátja.
Délután kis szusszanás után újra elindultunk, hogy találkozzunk a picibabás csajokkal. Ágival, Zsanóval és Zsanó párjával töltöttünk két kellemes órát az Auguszt Pavilonban.
Zalán roppantul élvezte a helyzetet. Persze produkálta is magát. A végére az asztal tetején mászkált, Zsanó haját kócolta és bepróbálkozott azzal is, hogy bekukkantson a trikója alá. Megint túltengett a tesztoszteron....
Én nagyon jól éreztem magam, remélem lesz még folytatás.
Reggel nyakunkba vettük a várost, mert nekem turkálózhatnékom támadt. Elmentünk a kedvenc Nagyvárad téri turiba, ahol az eladók mindig régi ismerősként fogadnak. Zalán is imádja őket, ők is ezt a kópét. Ma az egyik csajnak (inkább néni, de ne sértegessük :)) még rajzolt is. Na meg harsogta, hogy "a bajátoooom".
Mostanában szereti ezt a szót. De szerencsére megválogatja ki a barátja.
Délután kis szusszanás után újra elindultunk, hogy találkozzunk a picibabás csajokkal. Ágival, Zsanóval és Zsanó párjával töltöttünk két kellemes órát az Auguszt Pavilonban.
Zalán roppantul élvezte a helyzetet. Persze produkálta is magát. A végére az asztal tetején mászkált, Zsanó haját kócolta és bepróbálkozott azzal is, hogy bekukkantson a trikója alá. Megint túltengett a tesztoszteron....
2010. július 23., péntek
*Y*
Nem, nem tűnt el az előző bejegyzés óta a lelkesedés és az elhatározás, miszerint minden nap helyzet jelentek. Csak hát az idő az, amiből a legkevesebb van. Tegnap sikerült minden mást csinálni, így a naplózás esett áldozatul.
Délelőtt egy szerdai hirtelen ötlettől vezérelve ellátogattunk Érdre az egyik picibabás családhoz. Megismerkedtünk Eszterrel és Marcival. Zalán roppantul élvezte a helyzetet. Eleinte még ment a visszafogott szeretgetés, de ahogy egyre otthonosabban érezte magát és ahogy fáradt, úgy jött ki belőle a kis vadóc.
Köszönjük Eszternek a kellemes délelőttöt! Remélem még sokszor megismételjük és Marcinak idővel lesz lehetősége elégtételt venni az én ördögömön.
Dél körül indultunk haza, naná, hogy ördi bealudt a buszon (pontosabban már a megállóban kiütötte magát), így jó sport volt a 40 fokban hazaérni.
Pihenésképp én is beszunyókáltam vele....
Mama jött hozzánk estére, hogy Z-re vigyázzon, amíg mi apával és Lacusékkal (+ sokan másokkal) moziba megyünk. Végre!!! Hip-hip hurrá!!!! Egy kis szusszanás. Na de a film azért nem volt egy könnyű limonádé.
Eredet (Inception) Di Caprióval az élen. Nem szerettem a kis nyálképűt, de határozottan pozitív irányba halad.
A sztori, a látvány, a színészek.... minden a helyén volt. Csak ne kellene még napokig agyalni a részleteken....
Azt hiszem még néhányszor megnézzük ezt a filmet további elemzés céljából :)
Reggel szokásos mókuskerék, apa dolgozni, mi itthon. Elmentünk mamával és Z-vel biciklizni, amiből persze nyafi lett, mama cipelte a biciklit, én meg mentem Z után. (na jó, néha mamával cseréltünk is)
Most a jól megérdemelt délutáni alvás van, így tudom pótolni ami tegnap elmaradt. A terjedelem felér 2 napival :)
ÉS akkor arról még nem is ejtettem szót, hogy holnapra is van már program. Újra picibabás csajokkal, de most megint újakkal. Már alig várom, hogy beszámolhassak róla milyen a virtuális barátnőkkel egy nagyon is valóságos találkozás ;)
Délelőtt egy szerdai hirtelen ötlettől vezérelve ellátogattunk Érdre az egyik picibabás családhoz. Megismerkedtünk Eszterrel és Marcival. Zalán roppantul élvezte a helyzetet. Eleinte még ment a visszafogott szeretgetés, de ahogy egyre otthonosabban érezte magát és ahogy fáradt, úgy jött ki belőle a kis vadóc.
Köszönjük Eszternek a kellemes délelőttöt! Remélem még sokszor megismételjük és Marcinak idővel lesz lehetősége elégtételt venni az én ördögömön.
Dél körül indultunk haza, naná, hogy ördi bealudt a buszon (pontosabban már a megállóban kiütötte magát), így jó sport volt a 40 fokban hazaérni.
Pihenésképp én is beszunyókáltam vele....
Mama jött hozzánk estére, hogy Z-re vigyázzon, amíg mi apával és Lacusékkal (+ sokan másokkal) moziba megyünk. Végre!!! Hip-hip hurrá!!!! Egy kis szusszanás. Na de a film azért nem volt egy könnyű limonádé.
Eredet (Inception) Di Caprióval az élen. Nem szerettem a kis nyálképűt, de határozottan pozitív irányba halad.
A sztori, a látvány, a színészek.... minden a helyén volt. Csak ne kellene még napokig agyalni a részleteken....
Azt hiszem még néhányszor megnézzük ezt a filmet további elemzés céljából :)
Reggel szokásos mókuskerék, apa dolgozni, mi itthon. Elmentünk mamával és Z-vel biciklizni, amiből persze nyafi lett, mama cipelte a biciklit, én meg mentem Z után. (na jó, néha mamával cseréltünk is)
Most a jól megérdemelt délutáni alvás van, így tudom pótolni ami tegnap elmaradt. A terjedelem felér 2 napival :)
ÉS akkor arról még nem is ejtettem szót, hogy holnapra is van már program. Újra picibabás csajokkal, de most megint újakkal. Már alig várom, hogy beszámolhassak róla milyen a virtuális barátnőkkel egy nagyon is valóságos találkozás ;)
2010. július 21., szerda
Ez most csak rólam szól :)
Néha jönnek a nagy elhatározások, hogy na akkor mától minden másképp lesz :)
Ez a mai nap is ilyen. Biztos a front. Most az a legújabb, hogy márpedig néhány sort minden nap írni fogok.
Mint ahogy most teszem is. Történés nagyjából semmi, délelőtt lusti, némi pakolászás, meg küzdés Zalánnal. Szerencsére ő kidőlt, így most jöhet az aktív tevékenykedés. Ez a másik, ami nagy elhatározás. Háziasodom. Mert kell(ene).
Na meg a torna. A nyaralás alatt felkúszott aljasan 3 kg. Nem elég az a +30 felesleg. Még annak a fránya 3-nak is vissza kellett mászni. Na de újra szigorúan diétázunk. Így a 2 nap alatt visszament 2 kg. Még 10x ennyinek kellene leolvadni. Ennek érdekében végre használatba vettem a step padot. Érzem is a nem létező izmaimon.
De komolyan mondom jól esik. Így hát csinálom. Csakazértis.
Majd meglátjuk meddig tart az elszántságom :D:D:D
Még jó, hogy apa mellettem van, szeret és támogat. Ez megadja a kellő löketet ;)
Mint ahogy most teszem is. Történés nagyjából semmi, délelőtt lusti, némi pakolászás, meg küzdés Zalánnal. Szerencsére ő kidőlt, így most jöhet az aktív tevékenykedés. Ez a másik, ami nagy elhatározás. Háziasodom. Mert kell(ene).
Na meg a torna. A nyaralás alatt felkúszott aljasan 3 kg. Nem elég az a +30 felesleg. Még annak a fránya 3-nak is vissza kellett mászni. Na de újra szigorúan diétázunk. Így a 2 nap alatt visszament 2 kg. Még 10x ennyinek kellene leolvadni. Ennek érdekében végre használatba vettem a step padot. Érzem is a nem létező izmaimon.
De komolyan mondom jól esik. Így hát csinálom. Csakazértis.
Majd meglátjuk meddig tart az elszántságom :D:D:D
Még jó, hogy apa mellettem van, szeret és támogat. Ez megadja a kellő löketet ;)
2010. július 20., kedd
Apró csodák
Ha van egy szusszanásnyi időm, előkerülnek a gyöngyök. Ez a szerelem úgy tűnik nem múlik el.
Csak idő legyen rá. A nyaralás alatt sikerült néhány órát rászánni erre a szenvedélyemre. Elégedettséggel töltött el a végeredmény :)
Csak idő legyen rá. A nyaralás alatt sikerült néhány órát rászánni erre a szenvedélyemre. Elégedettséggel töltött el a végeredmény :)
Meglepetés
Jó kapni és jó adni. Én jobban szeretem az utóbbit.
Meglepődtem, amikor ma az e-mailjeim között egy emléklapot találtam a kedvenc oldalamtól.
Meglepődtem, amikor ma az e-mailjeim között egy emléklapot találtam a kedvenc oldalamtól.
Akkor még inkább, amikor ugyanezt a főoldalon is viszontláttam.
És jött a hirtelen ötlet. Ha már van küldés funkció a szerkesztés mellett, miért ne lepnék meg vele valakit. Valahogy egyértelmű volt, hogy ki lesz az, akinek készítek egy ilyen kis apróságot. Nem is gondoltam, hogy mekkora öröm lesz ez a címzettnek.
Barbeque volt az első olyan - klészi után szabadon - "virtuális barátnő", akihez beköltözött a pocaklakó, aki mára már egy csodás 7 hetes kis hercegnő. Már a születése utáni első képek is elvarázsoltak, így egyértelmű volt, hogy őt meg kell örökíteni.
Barbi volt olyan kedves és megörökítette blogjában ezt a kis történetet.
http://pocaklakoval.blogspot.com/2010/07/meghatodtam.html
Engem pedig meghatott, hogy meghatódott.
Jó érzés adni :D:D:D:D
Haladunk, haladunk....
Nem csak a pihenésre volt jó a Balatonnál eltöltött hét. Zalán végleg elhagyta a pelenkát. Bátran jelenthetem ki, hogy szoba és ágytiszta. Reggel amint felébred, szalad bilire. De semmi baleset. Útközben ügyesen szól, ha pisilni, kakilni kell. Ügyesen vissza is tudja tartani, ha nem tudunk azonnal megállni.
De aminek még jobban örülünk Apával, hogy egyik napról a másikra elmaradt a cumizás. Már nem tolja lendületesen a szájába az ujját még elalvásnál sem.
Egyik öröm a másik után. És persze nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy igazi dumagép a fiatal úr.
A mai szösszenetünk:
Anya:
Zalán, mit tegyek a tésztára?
Zalkó:
Olyan piros, paradicsomos sajtos mutyit.
Tanul a gyerek az már egyszer szent :D:D:D
De aminek még jobban örülünk Apával, hogy egyik napról a másikra elmaradt a cumizás. Már nem tolja lendületesen a szájába az ujját még elalvásnál sem.
Egyik öröm a másik után. És persze nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy igazi dumagép a fiatal úr.
A mai szösszenetünk:
Anya:
Zalán, mit tegyek a tésztára?
Zalkó:
Olyan piros, paradicsomos sajtos mutyit.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)