2010. augusztus 26., csütörtök

Lusta anyu akcióban

Rájöttem, hogy pocsék kapcsolattartó vagyok. Időm mint a tenger, de valahogy megfeledkezek arról, hogy jelentkezzek azoknál, akik egy kicsit is fontosak nekem.
Noszogatásra persze mindig jelt adok magamról.

Ez a hozzáállás köszönhető nagyrészt annak, hogy nehezen bízom meg az új emberekben.
Végre rászántam magam, hogy kiírjam magamból, ami sokáig nyomasztott.

Kezdem az elején. Neten, unalmas perceimben ráakadtam egy babás oldalra, ahol számos sorstárssal hozott össze az élet. Hamar kiderült, hogy van egy anyuka, hasonló korú babával, alig 10 perc sétára tőlünk. Ez még a IX.kerületben volt. Ő is punnyad, én is punnyadok, mi lenne, ha közösen csinálnánk. Egy ideig ment is minden, szinte minden nap séta, játék, miegymás. Persze közben árasztotta magából a keserűséget, hogy a párja nem dolgozik, féltékenykedik, az anyja ellene van, 2 gyerekkel 38 nm-en nyomorog, kevés a GYES, merthogy ő sem dolgozott szülés előtt. Tudom milyen az, amikor meg kell húzni a nadrágszíjat, valahol átéreztem a problémáit. Megbíztam benne, örültem, hogy a személytelen Budapesten találtam egy "társat", barátnőt. Soha senkinél nem néztem, hogy honnan jött, milyenek a körülményei. Az embert keresem mindenkiben.
Aztán jöttek érdekes helyzetek. Volt, hogy több anyukával indultunk ki a Margit szigetre. Volt egy frissen csatlakozó anyuka, akinek cuki félvér kislánya van. Modellkedik, fotózásokra viszik, szóval az a kategória, aki mellett lehet egy kicsit szürke egérként is csillanni. A "barátnő" közölte, hogy majd ŐK elmennek érte a Blahára és mi menjünk szépen külön, majd a szigeten találkozunk. Az útvonalunk ugyanaz volt, ő a Ferenc körúttól, mi a Mester utcától indultunk. Kb 5 percet kellett volna ránk várnia. Amikor megkérdeztem miért nem tudunk együtt menni, neki állt feljebb.


Aztán később a párjától jöttek kellemes fórumbejegyzések. Soha nem megnevezve, de célozgatva, hogy mert egyesek sírnak a súlyuk miatt (szülés utáni 30 kg felesleggel az ember lányát csak foglalkoztatja, hogy tán nem egészséges ez az állapot és valamit tenni kéne ellene... vagy csak én vagyok ilyen fene nőből???), jött az, hogy minek tanulni, anélkül is lehet tisztességesen nevelni egy gyereket. Na itt megint előjöttek az értékrendbeli különbségek.
Akadt konfliktus amiatt is, hogy nem fogtam a kis klikk pártját a babás oldalon. Nem tudok azonosulni azzal a gondolattal, hogy ha az üzemeltető kedves, közvetlen valakivel, akkor az már köteles kivételezni is a "törzsgárdával".Én úgy gondolom ugyanolyan egy vagyok, mint a huszonkilencezer-nyolcszázhetvenhét másik. No meg nem gondolom azt, hogy az adminnak szórakozás az oldal üzemeltetése. XD
Szóval szép lassan elmaradoztak a séták, ha kerestem lekoptatott, aztán amikor rákérdeztem először fórumon, hogy mi baja, megint csak azzal jött, hogy nincs baja, csak ezer a dolog. Amikor felhívtam, letagadtatta magát/ vagy a férje tagadta le... a lényeg majdnem ugyanaz. Aztán egyszer sikerült összeakadni vele chaten, ahol válogatott mocskolódásokat vágott a fejemhez, hogy mit képzelek én magamról, hogy hogy beszélek vele, mit megengedek magamnak. Mint akit leforráztak... Akkor sem értettem és most sem értem mivel érdemeltem ezt ki. Néha van, hogy akaratlanul megbántok másokat, mert kibújik a jobbik énem, de olyankor le lehet állítani. Persze amikor kérdeztem, hogy mégis mit ártottam neki, mi az ami miatt esetleg bocsánatot kellene kérnem (merthogy ez sem esik nehezemre, ha tudom, hogy mit toltam el), arra már nem jött válasz csak a fikázás. Amikor a kinőtt ruhatáram felét elvitte nem voltam rossz. No de még a történtek után sem sajnálom tőle, ő legalább hasznát veszi.
Csak szarul esett, hogy vannak még ilyen nem éppen gerinces emberek, akik nem merik felvállalni, hogy szemtől szembe rendezzék a nézeteltéréseiket. Persze mindig könnyebb hátulról, sunyi módon támadni.

Mára már azt hiszem kihevertem ezt a részét az életemnek, de okozott pár álmatlan, sírós éjszakát. Bízom benne, hogy ez a viselkedés legalább neki megérte.

No de most jön az akcióóóóóóóós rész :) Elegem lett abból, hogy nincs egy megbízható barátnő a közelemben. (Leszámítva Évát, akit imádok, csak jó lenne többször összejönni. Lehet, hogy csak a számat kéne járatni??????) Játszótéren csak a klikkek vannak, esetleg egy-egy rövidke beszélgetés erejéig akadnak anyukák, de semmi extra.
No, tegyünk ez ellen valamit..... Beírtam a gugliba, hogy "barátnőt keresek". Legnagyobb meglepetésemre kidobott jó néhány találatot. Köztük a női portált is. No nekem sem kellett több... Ha férjet sikerült találni a netnek hála, akkor menni fog ez barátnővel is. A fent vázoltnál nagyobb pofáraesés csak nem jön.
És úgy tűnik működik. Két emberrel kezdtem levelezni, az egyik egy 6 éves leányzó anyukája Csepelről, a másik csaj egy energiabomba a nyóckerből :)

És lássatok csodát, ma találkoztam is Szvetivel :D Ő a lendületes. Elmentünk az Örs vezérre az IKEA-ba. Tök jó volt, hogy kirángatott. Kellemes társaság volt, remélem mi sem mentünk gyerekestül az agyára.
Zalán egy megtestesült angyal volt, azt hittem pedig idegbajt kapok majd tőle, de szót fogadott, rendesen jött velünk, nem tűnt el. Azt hiszem érezte rajtam, hogy feldobódtam. És tényleg... úgy érzem, hogy mééééééééééég ilyet sokat-sokat-sokat!!!! :D:D:D:D
Kellemesen elfáradtam, de ott egye meg a fene! Ha kell, minden nap lefáradok :D:D:D:D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése