Rossz évkezdés

Jelentem, élünk. Elkezdődött velünk is az új év. Baleset, betegség, távoli, közelebbi és egészen közeli emberek.... Nem indult jól az év.

Most már kilábaltam a kezdeti nemszeretem napokból. A helyzet lehetne jobb is, de azért határozottan felfele ível a hangulat.


Na de kezdem valahol ott a beszámolót, ahol egyszer régen abbahagytam :)
Túléltük az apa nélküli napokat. Utána szerencsére kezdődött az év végi szabadságos időszak, ami ajándékok utáni rohangászással telt. Megint megfogadtuk, hogy nem megyünk vásárolni a tömegnyomorba karácsony előtti héten. Majd próbálok erre visszaemlékezni az év folyamán :D
A karácsony is eltelt, szerencsére nyugalomban. Szokásos menetrend, szenteste itthon, utána este közös karácsonyozás Gyuri szüleinél. 25-én szintén náluk ebéd, aztán irány anyuékhoz. 27-én jöttünk vissza, 28-án Gyuri keresztszülei jöttek látogatóba. Még nem voltak nálunk mióta költöztünk. :S
Szilveszterkor kivételesen nem mentünk sehova, ellenben anyuék jöttek hozzánk. Este kimentünk a városba, aztán itthon köszöntöttük az új évet.
Igazából szilveszterkor kezdődött a rossz széria. Zalánt reggel Gyuri elvitte dokihoz, mert állandóan a füléhez kapott, azt mondta, viszket. Kapott fülcseppet, de nem volt egyszerű megküzdeni vele.
Szilveszter éjjel apu egyik kollegája közölte, hogy egy másik munkatársuk szétverte a fejét. Nem vettük komolyan, azt hittük a mámoros éjszaka teszi és kicsit eltúlozza a dolgokat. Aztán sajnos kiderült pár nap múlva, hogy nagyon is komoly volt az aggodalma. Egy szerencsétlen balesetben meghalt egy fiatal ember. Nem találkoztam vele gyakran, de volt benne valami végtelen szomorúság. Szerencsétlenül alakult az élete, és még szerencsétlenebbül ért véget. Lovas baleset. Szétverte a fejét....Napokig gépeken tartották, hogy a szülei rendelkezzenek a szerveiről. Valaki(k)nek ez életet jelenti a halála. :(:(:( A történet talán nem illik a mi kis életünket taglaló blogba, de mélyen megrázott. Magam sem tudom miért.
Aztán folytatódott a rossz sorozat. Miklós bátya (Gyuri apukájának nagybátyja) is nagyon beteg, de az orvosok bizakodóak. :(:(:(
A következő rémálom az volt, amikor az én örökmozgó, rosszcsont manóm egyik napról a másikra köhögni kezdett, aztán legyűrte a láz. Olyan bágyadt volt, hogy majd a szívem szakadt. Tüdőgyulladást kapott. Ritkán beteg, ilyennek még talán sosem láttam. Ijesztő volt. Szerencsére az antibiotikum megtette a hatását és elég hamar rendbe jött.

Január 13-tól szállást foglaltunk Szilvásváradon, hogy Apa megmaradt üdülési csekkjét felhasználjuk, mielőtt lejárna. Azt hittem ez majd pihentet és kezdődik egy jobb időszak. Ez majdnem így is történt. Szuper kirándulásokat tettünk, de erről majd egy másik bejegyzésben. Ez a mostani inkább olyan panaszáradatos.
Az utolsó napon minden előzmény nélkül tele lett a nyakam és a mellkasom piros pöttyökkel. Ez egészen addig nem is zavart, amíg nem kezdett borzalmasan viszketni. Így a hazaérkezés másnapján célba kellett vennem a dokinénit. Egy hétig minden napos vendége lettem. Calcimusk-Suprastin injekció 4 napon keresztül. Tűpárna lett a hátsómból. Nem beszélve a lila foltokról. De legalább a pöttyeimtől megszabadultam :)

Egyelőre úgy tűnik talán ezzel lecsengett a negatív hullám. Nagyon remélem......